~ 4. rész

Younghee POV.

- Sehun, neee!
Heebon visítására keltem. Mit ne mondjak, gyönyörűen kezdődik ez a nap is... Nagy nehezen feltápászkodtam ülő helyzetbe, majd a szemeim kezdtem el dörzsölgetni. Rettentő fáradt voltam még, olyan, mintha egy percet sem aludtam volna.
Miután végeztem szemem dörzsölgetésével, kimásztam az ágyból és csak akkor vettem észre, hogy a nem régiben mellettem fekvő Kris sehol sincs. Végül is nem nagyon izgatott, így csak megvontam a vállam és a bőröndömhöz léptem, hogy előkotorjak abból valami ruhát. Gyorsan magamra aggattam a legelső ruhadarabokat, majd kivonszoltam magam a szobából és a konyha fele kezdtem el venni az irányt, hátha van valami kaja, de ahogy átléptem a küszöböt, a maradék életkedvem is elment.
- Luhan, szállj le rólam! - nevetett JinHee. - Nehogy...!
Nélkülem is elég jól szórakoznak.~ 
Muszáj volt valamivel levezetnem a feszültséget, így hagytam a kajálást és visszamentem a szobába a táskámért, majd a ház előtti teraszon foglaltam helyet. Előbányáztam a cigis dobozom, amiből kivettem egy szál cigit és az öngyújtót, és mint akit semmi sem érdekel, rágyújtottam.
Ahogy beleszívtam és a füst elért a tüdőmig, egyszerűen megnyugtatott. A testem könnyű lett és a jóleső érzés a hatalmába kerített. Ritkán cigiztem, de viszont ha el kellett szívjak egy szálat, akkor nehezen tudtam abbahagyni.
- Mikor fogsz végre leszokni? - hallottam meg egy mély hangot, majd valaki leült mellém.
- Soha... - sóhajtottam, majd egy újabb slukkot szívtam. - Most nagyon szükségem van rá.
- De ezzel magad teszed tönkre...
- Az már az én problémám - vontam vállat, majd szépen lassan elszívtam a cigit.
Kris nem szólalt meg, csupán csak végig aggódva nézett. Nem értem mért baj neki...
- Amúgy nem vagy éhes? - kérdezte, miután elnyomtam a csikket.
- De - húztam a szám, majd felálltam.
- Akkor csináljunk valamit - mosolyodott el, majd megragadta a kezem és a konyhába rángatott.

Alig egy óra alatt végeztünk a kajával, majd megebédeltünk. Végül a mosogatást én vállaltam, addig Kris elment fürödni.
Miután végeztem és Kris még sehol sem volt, úgy gondoltam körül nézek kicsit a lakásba, hisz eddig még a szobánkon, a nappalin és a konyhán kívül még semmit sem láttam. Elég nagy ház volt, így beletellett jó pár időbe, mire körbejártam. Ám a ház legeldugottabb részében találtam egy ajtót, ami egy kicsi próbatermet rejtett. Kettő nagyobbal már találkoztam, de mivel ez eldugott volt, pont megfelelt nekem.
Kivettem a táskámból a telefonom, zenét kapcsoltam és táncolni kezdtem. Most arra volt szükségem, hogy jól lefárasszam magam, ezzel eltudtam felejteni a problémáim.
Vagy 2 óra tánc után, csapzottan és hulla fáradtan ültem le a táncterem közepére. Leállítottam a zenét és magam kezdtem el bámulni a tükörben, ám ekkor vettem észre Kris -t az ajtóban. Azonnal felpattantam és a szívemhez kaptam.
- A szívbajt hoztad rám! - förmedtem rá. - Mit keresel itt?
- Nem találtalak sehol, ezért keresni kezdtelek. De most meg vagy - mosolyodott el, mint egy kisgyerek.
- Legalább szólhattál volna, hogy itt vagy.
- Jó volt nézni ahogy táncolsz, nem akartalak megzavarni... - lépett elém. - Hmm, kipróbálhatok valamit? - nézett bele a szemeimbe. Kris jóval magasabb volt nálam, így lábujjhegyre kellett álljak még ahhoz is, hogy a fejem búbja az álláig felérjen.
- Mi-mit akarsz kipróbálni? - néztem fel rá kíváncsian.
- Ezt - villantotta rám ezer wattos mosolyát, majd kezeivel megragadta a derekam és elkezdett velem táncolni. Ugyan azt a táncot, amit eddig Sehun -nal kellett csináljak. De Kris -sel még is... sokkal jobban ment.
Mi... Mi ez az összhang?

JinHee POV.

Az este számomra borzasztó volt. Nem elég, hogy Luhan teljesen feldúlta a lelkivilágomat, még a vihar is tetőzte kedvemet. Az alvás tegnap óta, mint fogalom megszűnt létezni a szótáramban. Köszönöm, Luhan .. tényleg. ~

- Szép jóóóó reggeeeeelt! - kiabált valami retardált a szobánkban.
- Bárki is vagy, takarodj - dünnyögtem, majd fejemre húztam a takarómat. Pont, mikor sikerül két órát aludnom .. akkor zavarnak .. hogyne. ~

- Ohh, de ritka kedves itt valaki - csapódott bele ágyamba valaki.
- Sehun, ha nem szállsz le rólam, én esküszöm, hogy kiheréllek - csapkodtam a takaró alól, ám akkor ...
- Héé, ne engem bánts, én az én egyetlen Heebon -ommal vagyok el - mondta kuncogva a maknae, akiről azt hittem éppen engem lapít agyon.
- Na tudod ki az egyetlened - hallottam egy koppanást. - A padló - nevetett gonoszul a szoba másik lánytagja.
- Várjunk csak .. - jutott el agyamig, hogy ha nem Sehun van rajtam, akkor ..
- Kukucs! - húzta le fejemről a takarót.
- Lu..Luhan - pirultam el, mivel a drágalátos ágyvendégem szörnyen közel merészkedett arcomhoz.
- Engem is kiherélsz? - biggyesztette le ajkait.
- Szemrebbenés nélkül - mondtam teljesen nyugodt állapotban. Ő csak nagyra nyílt szemekkel nézett rám, majd sunyi mosolyra húzta édes ajkait.
- Ha így állunk .. -és elkezdett csikizni. Én persze ott sipákoltam, ütögettem, sőt .. még a fejemet is bevágtam a falba, annyit dobáltam magam.
- Luhan, szállj le rólam! - kiabáltam vele, mikor megunta a csikizésemet. - Mert, ha nem ..
- Mert, ha nem? - nézett rám amolyan "te most keménykedni akarsz?" fejjel. Én csak kinyújtottam rá nyelvemet, mire kezeit ismét felém mozdította meg.
- Nehogy...! - de nem tudtam befejezni, mert ismét nekem esett. Annyit forgolódtam alatta kínomban, hogy lefordultunk az ágyról. S mivel Luhan rajtam ült, így most ő került alulra.
- Szóval te akarsz vezetni? Nekem bejön - suttogta arcomba. Csak most vettem észre, hogy szinte teljes testemmel rajta fekszem.
- Heebon, hagyjááááááááááááááááááááááááááááááál! - zökkentett ki minket szemkontaktusunkból Sehun nyivákoló hangja.
- Ugye milyen szar, ha veled csinálják? - fújta most Heebon Sehun hasát.
Luhan -nal csak néztünk egy nagyot, majd akkora röhögőgörcsöt kaptunk, hogy egymást csapkodtuk kínunkban.
- Most meg mi van? Csak visszaadtam neki a tegnapit - értetlenkedett viselkedésünkön Heebon, majd leugrott a szerencsétlen maknae -ról s felsegített engem a földről. Felhúztuk Luhan -t is, s ekkorra már Sehun is összekaparta magát.
- Ez jó volt - fújta ki magát.
- Rettenetesen - forgattam meg  szemeimet.
- Most pedig gyertek lányok - fogta kézen Sehun Heebon -t.
- Mégis hova? - értetlenkedett a lány.
- Játszunk! - közölte, majd folytatta Heebon ráncigálását.
Épp indultam volna én is "játszani", mikor Luhan suttogását hallottam meg fülemben.
- Legközelebb te keltesz engem. Szeretem ágyba kapni a reggelit - húzta végig ujjait karomon. - Vagy mást - kacsintott rám s el is indult Sehun -ék után.
Én még összekapartam leesett államat a földről, aztán el is indítottam magam a szomszéd szobába.
Mi lett a kis szende bambival? ~ 
- Jujj, siess JinHee. Mindjárt kezdjük a játékot! - ugrált izgatottan Luhan, mikor beértem ajtójukon. Elmosolyodtam.
Talán mégis maradt benne abból az aranyos, cuki kisgyerek énből  .. bár, a szexis énjét se hanyagolnám el. ~
- Mellém ülsz - húzott le a földre a kis bambi.
- Mit játszunk? - kérdezte meg, a bennem is érlelődő kérdést Heebon.
- Üvegezünk - közölte vállát megrántva Sehun.
Ajj - ajj .. ez elég necces játék. ~

Heebon POV.

- És ki mondta, hogy én abban benne vagyok? - Már álltam volna fel, ha Sehun nem húz vissza.
- Pedig igen is fogsz és nincs vita - vigyorgott rám. Megforgattam a szemeimet. - Ki pörget először? - Luhan elvette tőle az üveget. - Remélem Heebon -t... - kezdett bele a mondatába, de a kupak felé mutatott. - Ajj, ajj... - nyelt egy nagyot.
- Hmm... Felelsz, vagy mersz, kicsi maknae? - húzogatta a szemöldökét az idősebb.
- Fe...felelek! - nyögte ki végül.
- Érzel valamit Heebon iránt? - Szinte leesett az állam. Mi? Ez az ember normális? Kétlem! ~

- Tudod mit Luhan hyung, kedvem támadt inkább merni - kerülte a tekintetemet.
- Nem úgy megy az... - válaszolta, ám egy pillanattal később mintha valami isteni sugallatot kapott volna, felszólalt. - Tudod mit, most az egyszer megengedem! Vedd le Heebon felsőjét, puszild végig a nyakától a kulcscsontjáig - perverz mosoly terítette be arcát. Oké, ezzel bebizonyosodott, hogy nem, Luhan nem normális!
- Miii? - visítottam fel. - Én ebbe nem megyek bele! - ráztam hevesen a fejemet.
- Naaaaaaa, Noona, nem halsz bele! - nézett rám bociszemekkel Sehun. Egy vállrántással válaszoltam. Mikre rá nem vesznek ezek... Közelebb mászott hozzám - pedig mellettem ült ... -, megfogta pólóm alját. Lassan húzta le rólam, miközben én inkább összeszorítottam szemeimet. Mikor ezzel kész lett, ledöntött a földre. De erről nem volt szó! Se időm, se erőm nem volt közbeszólni, mivel teljesítette feladata még fennmaradó részeit. Ahányszor ajka érintkezett bőrömmel, végigfutott rajtam a hideg. Nem értettem reakciómat... Szerencsé(m)re gyorsan végzett. Visszabújtam felsőmbe, s felültem.
- Élsz még? - kérdezte meg a kis pimasz.
- Hát Sehun, azt hiszem. Vésd az eszedbe ezeket a pillanatokat, mert soha többé nem lesz ilyen! - dorgáltam. Félénken bólintott egyet. Megpörgette az üveget, ami JinHee felé mutatva állt meg.
- Ohh, kicsi JinHee. Felelsz vagy mersz? - dörzsölgette össze tenyerét a gonosz kis maknae. Vajon mire készül? ~ 
- Merek - állította ki teljes nyugodtsággal JinHee.
- Akkooooooor .. - nézett sejtelmesen Luhan -ra. - Kapd le az oppádat - bökdöste meg Luhan arcát.
- Hogy mi bajod van? - szökött fel pár oktávval JinHee hangja.
- Jól hallottad, vagy cica vagy? - nézett rá Sehun mosolyogva.
- Ugyan, nem kell paráznod - nyugtatta Luhan.
- Menni fog - és löktem rajta egyet.
Szegény JinHee teljesen vörös volt. Még sose láttam ezt a kemény lányt megpuhulni. Mindig nagy a szája, most viszont megmukkanni sem tud .. ez vicces.
Luhan arcára izgatottság ült ki, majd hajolni kezdett a félénk lány felé. JinHee csak csücsörítve és teljesen kipirulva ült a földön, majd mikor Luhan már csak egy leheletnyi távolságra volt ajkaitól becsukta szemeit. Oppa összeérintette szájukat, mire engem is és úgy láttam Sehun -t is kirázta a hideg. Olyan erő szabadult fel a szobában, mikor találkozott bőrfelületük, hogy azt még a külső szemlélők is érezték. Eszméletlen, hogy mennyire összeillenek ezek ketten. Alig telt el pár másodperc és vége is volt JinHee "próbájának".
- Wow - ennyit tudott Sehun mondani.
- Ez szép kis alakítás volt - súgtam oda a megszeppent barátnőmnek, mikor visszahúzódott mellém. Luhan csak megtörölte alsó ajkát a hüvelykujjával s ő is elfoglalta eredeti helyét. Ahogy rájuk néztem .. JinHee még nem fogta fel a történteket .. Luhan viszont egyfolytában Őt nézte miközben levakarhatatlan mosoly terült el bambi arcán. Na, itt lesz valami. ~
- Most te pörgetsz, smárhercegnő - tolta oda JinHee -nek az üveget Sehun. JinHee elvette a tárgyat, majd jól fejbe csapta vele a szemtelen maknae -t. Az csak fintorogva simogatta feje búbját, mire belőlem kitört a röhögés, amit egy csúnya nézéssel reagált le.
- Luhan - suttogta JinHee.
- Merek - vágta rá azonnal Luhan.
- Hmmm - kezdett el gondolkodni a pörgető.
Luhan lélegzetvisszafojtva ült a helyén.
- Hé, Heebon - csúszott oda hozzám JinHee.
- Mondjad - néztem rá kíváncsian.
- Nem tudnád te adni neki a feladatot? Most .. ilyen lelkiállapotban semmi sem menne - vakarta meg szégyenlősen tarkóját.
- Naná - csillantak fel szembogaraim. - Na, mivel JinHee átadta nekem a feladat kitalálásának jogát .. legyeeen ..
- Mi? Ilyet nem lehet csinálni - rázta a fejét Sehun.
- Ha jól tudom Luhan is megengedte neked, hogy felelés helyett merj .. ezt miért ne lehetne megtenni? - néztem rá ferdén.
- Jogos - esett le Luhan -nak.
- Rendben - adta meg magát a makacs fiatal.
Elmosolyodtam és kifutottam a konyhába. Hála égnek pont volt olyan hozzávaló, ami kellett.
- Szóval .. a feladatod a következő .. - és nyújtottam is az idősebbik felé az ..
- Eper? Minek nekem eper? - értetlenkedett Luhan.
- Mert ezt a kis eprecskét meg kell enned .. Sehun -nal - itt már szinte hasamat fogtam a röhögéstől, viszont rajtam kívül mindenki csendben ült, JinHee pedig szinte falfehér lett.
- Na, hajrá! - szóltam rájuk, mikor láttam senki sem mozdul. - Ugyan, csak egy ártatlan próba. Csak egyétek meg a kibaszott epret - kezdtem ideges lenni, hogy nem képesek ennyit megtenni, mikor nekünk milyen hülyeségeket kitaláltak.
Luhan nagyot nyelt, majd közelebb kúszott a berezelt társához. Szájába helyezte az eper egyik felét majd hajolni kezdett Sehun felé. S végül csak megértük .. elkezdték együtt az epret a két végéről enni. Minden egyes harapásnál elfintorodtak, amin én kimondottan jól szórakoztam. JinHee kevésbé és a fiúk is, de akkor is.Kezdett unalmas lenni a lassúságuk, ezért Sehun háta mögé settenkedtem s löktem rajta egy aprót. Erre a drága gyerek beletolta a maradék gyümölcsöt Luhan szájába és még valami mást is .. a saját nyelvét. Lesmárolták egymást. Először megijedtem. Aztán egy jót nevettem, de .. aztán elfogott valami rossz érzés. Nem tetszett azt látni, hogy Sehun mással .. aish, miket beszélek? ~
A fiúk gyorsan eltávolodtak egymástól majd a nyelvüket kezdték el dörzsölgetni.
- Úristen, megfogok állni a növésben - fetrengett a földön Sehun.
- Te jó ég, ezt sose akartam tapasztalni - dobálta magát Luhan is.
Egyszer csak szipogás ütötte meg a fülemet. JinHee -nek patakokban folyt a könnye. Mikor észrevette, hogy nézem, felpattant s az ajtót erősen becsapva .. elfutott.
- JinHee - én csak suttogtam, Luhan viszont kiabált utána.
Most lehet mindent elszúrtam? És .. mi volt az a rossz érzés? Csak nem érzek valamit a maknae iránt? Fogalmam sincs ... ~