~ 2. rész

Younghee POV.

- Ő... Kris... - koccintottam meg félénken a fiú vállát, mire felém kapta fejét. - Cserélhetnénk helyet? Nem szeretek az ablak mellett ülni... - húztam a szám.
- Nem akadály - mosolyodott el, majd fel is pattant. Én gyorsan átcsúsztam előtte és leültem a  külső székre.
- Köszönöm - mosolyodtam rá, mire ő csak biccentett egyet és újra hátradöntött fejjel próbált meg elaludni.
Nem tudtam mit csinálni, így hát körbenéztem. Sehun és Heebon tiszta cukik voltak, hogy egy nyalókán osztoztak ketten. Viszont JinHee és Luhan...
Mért... mért fáj a szívem? Mért reszket a testem, ha együtt látom őket? Mi ez az érzés? 
Nem bírtam levenni róluk a szemem, egyszerűen nem ment. Olyan volt, mintha a legértékesebb kincsem lopták volna el tőlem. De nem, visszaszerzem! 
Gondolataimból a telefonom csörgése zavart meg. Anyuék keresték. Ilyenkor? Nem vettem fel, inkább megvártam a holnapot, akkor majd elmondom nekik mi van. Ki is kapcsoltam a telefonom, majd a táskám legmélyére raktam, hogy még véletlenül se járjon rajta az eszem.
Mivel nem tudtam mit csinálni, inkább én is aludni próbáltam, mint Kris, de egyszerűen nem ment. Bár hulla fáradt voltam, a JinHee-Luhan ügy nem hagyott nyugodni. Főleg, hogy folyamatosan az ő nevetésüket lehetett hallani.
Negyed óra szenvedés után, egyszerűen csak minden ok nélkül levert a víz. Nem volt meleg, hisz volt már vagy hajnali 1, de a testem még is tűz forró volt és kicsit émelyegtem is. Kellett egy kis friss levegő, különben ott mondtam volna fel a szolgálatot. Nem akartam Kris -t felkelteni és megint azzal zargatni, hogy cseréljünk helyet, így inkább felálltam, majd az ablak mellé tornásztam magam, ügyelve arra hogy véletlenül se érintkezzenek a lábaim Kris -ével. Minden jól is ment, egészen addig míg az ablak kinyitásával nem kezdtem foglalkozni. Ugyanis az ablakot húzni kellett, nekem pedig annyira nem volt erőm, hogy megtartsam magam, így hirtelen Kris ölébe pottyantam.
Úgy van Younghee, csak te lehetsz ilyen béna...~
Magamban szinte imádkoztam, hogy ne keltsem fel az alvó óriást, de persze ez nem jött be. Wu Fan szemei hirtelen kipattantak.
- Y-Young-Younghee - dadogta a nevem, mire én azonnal paradicsom vörös lettem.
- B-bocsánat - motyogtam azonnal, majd amilyen gyorsan csak tudtam felálltam, de persze, hogy bevertem a fejem a csomagtartóba, ami pont Kris széke felett volt. - Azt a jó... - kaptam hirtelen a fejemhez, miközben visszarogytam Kris ölébe.
El is felejtettem, hogy hol ülök, annyira elvoltam foglalva a kínzó fájdalommal. Miután szépen kikáromkodtam magam és nagy nehezen sikerült csitítanom a fájdalmam, egy sóhaj kíséretében dőltem hátra, ám akkor esett le, hogy mi is a szitu.
- Ezt nem hiszem el.. - dünnyögtem, majd lassan felálltam és a külső székre ültem, hátat fordítva Krisnek.
Mért pont velem történik mindig ilyen? Ezek után hogy fogok a szemébe nézni?

JinHee POV.

Amilyen édesnek tűnik, olyan nem normális Luhan. Szinte egy percre sem volt képes csöndben ülni. Mindig járt a szája, amit nem is bántam. Imádtam nézni a formás ajkait. Mi van? ~
Olyan sok hülyeséget összehordott, hogy már a földön fetrengtem. Hatalmas forma a gyerek. Mikor meguntuk a zene hallgatást, amit Luhan lényegében végig hülyült, eléggé megéheztem. Elő is kaptam az egyik szendvicsemet, amit drága anyám csomagolt nekem, hátha megéhezem. Megkínáltam utazópartnerem is, de ő éppen lefoglalta magát a telefonommal. Engem személy szerint nem zavart, nem találhat benne semmi olyat, ami esetleg zavarba ejtő lehetne. Elkezdtem majszolni az elemózsiámat, ami megvolt rakva minden jóval. Természetesen amilyen kulturáltan tudok enni, a harmadik harapásnál össze is kentem a felsőmet. Gratulálok JinHee. ~ 
Meg sem próbáltam levakarni a foltot, hagytam a francba. Ki nézi? ~
Egy ideje eléggé nagy csend lepte el a kisbuszt, amit talán az időre is lehetett fogni. Igen, már hajnal volt. A többiekkel úgy nagyon nem is törődtem, inkább mindig Luhan -ra tévedt szemem. Már elég régóta csendben üldögélt és valamin nagyon ügyködött a készülékemen. Mikor megláttam kaján vigyorát, amit ismeretségünk óta először mutatott meg nekem, és nem is kell mondanom, hogy enyhén megállt a szívem, nem kicsit lepődtem meg. Mi lehet olyan érdekes, hogy már percek óta ilyen perverzen vigyorog? ~
És leesett. Hirtelen félrenyeltem és erős köhögőroham tört rám. Csapkodtam össze-vissza, mint valami retardált fóka és majd kiköptem a tüdőmet. Luhan ijedten dobta maga mellé az eddig Őt lefoglaló tárgyat és óvatosan kezdte el hátamat ütögetni. Szépen lassan lenyugodtam s könnyes szemeimet kezdtem el törölgetni.
- Huh, már azt hittem szájból-szájba kell majd téged lélegeztetnem. Kár, hogy ez elmaradt - biggyesztette le édesen ajkait. Majdnem ismét a fulladás szélére kerültem ennek hallatán. Ki ez a gyerek és hol van a cuki bambi? ~

- Amúgy tetszenek a képeid .. rólam - mutatta fel telefonomat, amelyben az egyik legszexibb képe virított. Igen, a félig kigombolt dzsekis, igen. ~ 
- Ez csak .. vagyis .. - na most nagy kakiban vagyok.
Szégyenlősen fordultam a másik irányba. Épp visszaakartam fordulni, mert kitaláltam egy frappáns választ, mikor egy kéz ragadta meg államat s fordította fejem maga felé. Luhan szája résnyire nyitva volt s belehelyezte hüvelykujját. Megnyalogatta majd felém kezdte nyújtani a benyálazott ujját. Én szájtátva figyeltem cselekedetét, mire a telefonom és a szendvicsem a földön kötött ki. Mióta tud Luhan szexi lenni? ~ 

Ujja már szám szélét súrolta. Szerencsém volt, hogy ültem, mert lábaim rendesen felmondták a szolgálatot. Nyelvét "aranyosan" kidugta oldalra majd dörzsölgetni kezdte nedves ujjával bőrömet. Ott helyben meghaltam. Csupán negyven másodperc lehetett az egész, mégis életem legszebb majdnem egy percén voltam túl.
- Bocsi, csak maszatos volt a szád - mosolygott aranyosan.
- É..én, ne..kösz..azt hiszem.. - és megszólalt a telefonom. Hála az égnek. ~

Fújtattam egyet, nem túl feltűnően, majd felvettem a földről telefonomat s egyúttal szendvicsemet is. Megnyomtam a hívás fogadását jelző gombot miközben visszapakoltam táskámba A SZENDVICSEMET.
- Igen? - próbáltam úgy leülni, hogy ne nézzek Luhan -ra. Nem jött össze. Beharapott ajkakkal és cuki mosolyával nézett...engem. AISH. ~
- Szia kicsim, mi újság? - hallottam meg anyám csilingelő hangját.
- Szia. Semmi különös, még úton vagyunk - tudtam le ennyivel.
- Értem, akkor majd hívj, ha odaértetek - kötötte a lelkemre.

- Igenis - forgattam meg szemeimet.
- Oh, és kicsikém. Ugye megtaláltad a szendvicseket?
- Me..meg, persze - pirultam el, miközben visszagondoltam...arra. - Most leteszem, mert elég fáradt vagyok, szia - s gyorsan kinyomtam.
Kellemes melegség töltött el, mikor Luhan nyugodt, rezdüléstelen arcát néztem. Elaludt. 

Miért kellett ennyire elvenned az eszem? Ez így nem lesz okés. 

Én is megpróbáltam elaludni, de valahogy ezek után inkább az előttem levő szék háttámláját fixíroztam.

Heebon POV.

Sehunnal egész úton elvoltunk azzal a nyalókával. Bevágott egy hisztit, mikor ráharaptam az édességre és az egész a számban maradt. Én jót röhögtem rajta, de mindegy. Mikor leállt a busz mindenki egy emberként sóhajtott fel. Azért elég fárasztó tud lenni egy több órás utazás... Kint már nagyban sötét volt, de ez természetes, már hajnali 3 körül járt az idő. Leszálltunk a járműről, a sofőr segítségével kiszedtük a csomagtartóból a bőröndjeinket. Nem sokat kellett cipekednünk, mert a faház pár méterre volt tőlünk.
- Kettes szobák vannak, döntsétek el, hogy lesztek - mondta egyhangúan a buszsofőr. Hirtelen megtorpantam. Az eddig mellettem haladó Sehun hátrafordult, s letámadta Luhant.
- Legyünk szobatársaak! - kiabált. Az idősebbik egy vállrántással válaszolt. Látszott rajta, hogy nincs kedve még az élethez se, hiszen éppen most kelt fel. JinHee hirtelen belém karolt.
- Én mással nem vagyok hajlandó osztozni egy szobán! Ugye leszel velem, Heebon? - pislogott rám nagyokat. Mosolyogva bólintottam egyet. Kris ment elől, nála volt a kulcs. Kinyitotta az ajtót, majd mind a hatan bementünk a házba. Volt egy kisebb előszoba, nappali, s négy ajtó. Valószínűleg a három háló és a fürdő.
- Miénk az első szoba! - futott az ajtóhoz Sehun, majd kinyitotta és már el is tűnt.
- Akkor mi alszunk a harmadikban - súgta nekem oda JinHee csillogó szemekkel, majd velem karöltve indult el az ajtó felé.
- Yaa! És én? - hallottuk meg Younghee hangját, de tudtam hogy ha maradunk újabb cirkusz lenne, így inkább gyorsan bevonultunk a szobába.
- Tuti ki lesz akadva... - sóhajtva dőltem be a jobboldali ágyba.
- Ő úgy is jobban ki jön a fiúkkal - vont vállat barátnőm, majd követte a példám. - Egyébként is .. most jobbnak látom elkerülni őt - húzta el száját.
- Miért is? - támaszkodtam könyökeimre.
- Valami baja van velem, de fogalmam sincs, hogy mit tehettem ellene. A buszon olyan fura volt, ha szemmel lehetett volna ölni, már tuti nem élnék - fúrta fejét az egyik kispárnába és beleordított.
Kuncogtam rajta, majd hirtelen megvilágosodtam.
- Mond csak JinHee, a buszos ügy előtt nem csinált hasonlókat?
- Nem, még egyszer sem - fejét fel sem emelve dünnyögte a párnába. - Miért kérdezed?
- Van egy elképzelésem, hogy mi zavarhatja veled kapcsolatban - vakargattam játékosan államat.
- És mi az? - emelte fel nagy hévvel fejét.
- Nem tudom, hogy észrevetted-e, de Younghee mindig is furcsán viselkedett Luhan közelében...
- Hogy kerül a képbe Luhan? - nézett érdekesen.
- Ha végighallgatnál, tudnád.
- Jó, bocsi - motyogta.
- Na szóval. A buszos dolog előtt, ti Luhan-nal sosem voltatok különösebben együtt - magyaráztam. - És miután ma Luhan mellé ültél, Younghee beharagudott rád.
- Szóval, arra akarsz célozni, hogy Younghee féltékeny rám? - kerekedtek ki a szemei.
- Pontosan - bólogatott nagyokat. - Rólad tudom, hogy amióta az SM-hez kerültél, fülig szerelmes vagy Luhan-ba. De ha jobban belegondolsz, Younghee-ről alig tudunk valamit, pedig már 2 éve együtt dolgozunk. Ki tudja, lehet neki is tetszik Luhan...
- Lehetetlen - nevette el magát JinHee. - Szerinted egy olyan lánynak, mint ő, pont Luhan fog tetszeni? - hitetlenkedett. - Épp ellenkezőleg! Az ő esetei merem állítani, hogy azok a kockahas rossz fiúk!
- Van benne valami, de... Más magyarázatot nem tudok - feküdtem vissza az ágyba és kezdtem a plafont fixírozni.
- Oké, tegyük fel, hogy az elméleted helyes. Mit tegyek most? Nekem nagyon bejön Luhan és eszem ágában sincs visszautasítani, mikor látszólag nyit felém, de nyilván Younghee -t sem akarom megbántani - keseredett el, segítenem kellett.
- Először... azt kéne kiderítenünk, hogy Younghee-nek tényleg tetszik-e Luhan - ültem fel. - Ha tényleg tetszik neki, akkor meg Luhan-ra kell bízni a döntést - mondtam a lehető legokosabbat, ami eszembe jutott.
- De ha Younghee-t választja? - aggodalmaskodott barátnőm.
- Szerintem, akkor ma kért volna meg téged, hogy ülj mellé? Ez egy jel lehet - mosolyodtam rá. - És addig nincs nagy probléma míg Younghee Kris -sel van.
Válaszul csak egy nyugodt mosollyal arcán bólintott párat, majd feltápászkodott az ágyról.
- Te meg hova készülsz? - néztem, ahogy kifele tart a szobából.
- Elhúzok fürödni, mivel Luhan akciója miatt semmit sem tudtam aludni az úton és hulla vagyok - magyarázta, miközben előszedte a fürdőszobába szükséges kellékeit.
- Akció? Miféle akció? - néztem rá sejtelmesen.
- Majd lefekvés előtt mesélek - legyintett mosolyogva majd el is tűnt.
Szinte rögtön kopogásra lettem figyelmes.
- Mit felejtettél itt, te bolond lány? - nevettem, mire nyílt az ajtó, de aki bejött .. arra nem számítottam.
- Jöttem a nyalókámért - mondta lányos hangon.
- Hát te nem vagy normális - csapkodtam röhögve, mivel még egy szempilla rebegtetést is lenyomott.
- Most miért mondasz ilyet nekem? - biggyesztette le ajkait.
- Mit akarsz, Sehun? - nyugtattam le magam.
- Luhan bealudt én meg unatkoztam, szóval jöttem boldogítani téged - huppant le mellém.
Fantasztikus, hogy milyen ötletei vannak így hajnalban. ~