~ 6.rész

Younghee POV.

Nem akartam a házban maradni, nem voltam képes tovább ott lenni, úgy éreztem megfulladok, hogy nem kapok levegőt. Menekültem, mint mindig, mikor csalódtam.
Az élet szép... mondják az emberek. Én mégis mindig csak a rossz oldalát élem meg. 
A szobámba rohantam egy kabátért, meg a táskámért és mentem felfedezni az erdőt. Muszáj volt kikapcsolódnom.
Imádtam az erdőt, gyönyörű volt. Ahogy a nap besütött a falombok között és megvilágította a keskeny ösvényt, amin sétáltam... elképesztő. A kis nyuszi ami előttem ugrált el, és az őzgida, aki anyjával kergetőzött a rengetegben, mosolyt csaltak az arcomra. Mintha egy álomban lennék, minden olyan nyugodt volt és csodálatos.. Végre láttam valamit az élet szép oldalából is.

Vagy fél óra séta után, fényt láttam meg az ösvény végén, majd mikor kiértem, a lábam földbegyökerezett.
Egy tó volt az erdő közepén.
Mindig is egy ilyen helyen szerettem volna élni. Nyugodt környezetben, boldogan...
- Ironikus, nem? - nevettem fel keserűen. - Ehhez képest az igazi életem egy rakás szar...
Igen... valóban így volt.utáltam az életem, utáltam mindent.
Születésemtől fogva gyűlölt engem mindenki. A szüleimet beleértve. Mindig is fiút akartak, aztán megszülettem én. Lány lettem, ezért árvaházba akartak adni, de mama nem engedte. Ezért tartottak meg, semmi másért. Mikor iskolába kerültem, karatézni, majd atlétikázni kezdtem. Apu csak a szemembe röhögött és annyit mondott, hogy "Ne akarj pasi lenni." Ezért inkább csináltam azt amit szerettem volna. Balett és kosárlabda. "Sosem leszel elég jó. Add fel, te csak egy senki vagy." Apu szavai még ma is a fülemben csengtek.
Sosem voltam elég jó ahhoz, hogy megszeressenek. Ha jó jegyeket kaptam, nem érdekelte őket, de ha rosszakat, nagyon megvertek. Azért fellázadtam. Többé már nem akartam nekik megfelelni, egyszerűen már nem érdekelt, hogy utálnak. A suliban sem szerettek, a tanárok ki voltak rám akadva, a diákok nagy ívben elkerültek. Teljesen magamra maradtam...
Mikor bekerültem az SM-be és elfogadtak, életem első boldog perce volt. Aztán megismertem Luhan-t és szerelmes lettem belé. Végre úgy éreztem találtam valamit, ami boldoggá tehet. Egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá, elkezdtünk beszélgetni, majd egy nap a háttértáncosuk lettem. Azt hittem fontos vagyok neki, hogy tart valamire, hogy értékel. De tévedtem, mint eddig mindig.... Csak egy senki vagyok. Se múltam, se jelenem, se jövőm nincs.
- Utálom az életet... - suttogtam, majd elfeküdtem az egyik nagyobb kövön és az eget kezdtem bámulni. Fájt a szívem, nem tudtam elviselni a létezésem...

Valamikor este eszméltem csak fel, mikor már korom sötét volt. Kissé megijedtem, ezért elkezdtem rohanni az ösvényen, amin idáig jöttem, majd mikor megláttam a házunkat, nagyot sóhajtva léptem be az ajtón. Mindenki aludhatott már, egy lámpa sem égett, így inkább csak levettem a cipőm és bementem a szobámba.
- Hol voltál egész nap? Aggódtam érted... - hallottam meg Kris lágy hangját, miután becsuktam az ajtót.
- Csak sétáltam - ültem le az ágyamra.
- Egész nap? Mért nem szóltál? - lépett elém.
- Nem vagyok gyerek, tudok magamra vigyázni...
- Younghee, mért csinálod ezt? Ellöksz magadtól, pedig segíteni akarok!
- De nekem nincs szükségem segítségre! - üvöltöttem rá, majd felálltam és az ajtó fele kezdtem venni az irányt, de megragadta a kezem és visszarántott, majd karjai közé zárt.
- Tudom, hogy mennyire kivagy Luhan miatt... de ne foglalkozz vele. Míg te csak őt nézed, valaki csak is Téged figyel, de te nem veszed észre Luhan miatt - suttogta.
- Ugyan ki? - nevettem fel cinikusan.
- Valaki, aki eddig mindig melletted volt, de te sosem figyeltél rá....

JinHee POV.

Már egy hét telt el az üvegezés óta, vagyis egy hete kerülöm Luhan -t, ami valljuk be őszintén .. nehéz dolog. Mikor hozzám szól vagy közeledik felém, inkább a telefonomat bújom vagy a szobánkba sprintelek. Tudom, hogy ez nem megoldás, de nagyon megbántott. Látszik rajta, hogy nem veszi komolyan az érzéseimet. Persze, csak egy éretlen kis fruska vagyok a szemében a 19 évemmel. Ugyan ~
- Siess, JinHee - rángat ki puha ágyamból szobatársam.
- Csak egy perc - húzom a fejemre takarómat.
- Szóljak esetleg Luhan -nak, hogy keltsen fel? - kérdezi huncut hangon.
Azonnal kipattanok az ágyból, majd mérgesen és sértődötten kezdek átöltözni.
- Hagyjál békén Vele, jó HeeBon?  - majd elindulok a fürdőbe, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. Nem kellett volna ilyen bunkónak lennem, majd bocsánatot kell kérnem emiatt. Aish ~ 
Komótosan belibbenek a fürdőbe s magam után bezárva az ajtót, már neki is esek fogkefémnek. Már épp az arcomat mostam, mikor Kris elkiabálta magát.
- Öt perc múlva próbálunk, gyerekek! Mindenki jöjjön a próbaterembe! - megforgattam szemeimet.
Semmi kedvem próbálni .. Luhan -nal.
Nem néztem az időt, de biztos késésben voltam a próbáról. Elindultam a hosszú folyosón, mikor leesett, hogy nem hallottam melyik terembe kell menni.
Nem gáz, JinHee. Megpróbálod az elsőt ~
Gyorsan az ajtó előtt teremtem, majd nagy hévvel húztam el a vékony falapot. Azonnal két édes szempárral találtam szembe magam.
- Go .. gondolom a másik teremben vagyunk - közöltem vele, remegő hangon, észrevételem.
Hátat fordítottam neki gyorsan és indultam is ki, mikor melegséget éreztem csuklóm körül.
- Várj, kérlek - suttogta.
- Mire? Mi értelme lenne? Nézd, Luhan. Én felfogtam, hogy te nem érzel semmit sem irántam, a puszta barátságod is elég nekem. Kész. Lezártam már ezt. De mos még .. nem tudok rád semlegesen nézni, érted? - fordultam szembe vele végül, mire .. megcsókolt.
Lehunyt szemekkel ízlelgette párnáimat, én viszont kikerekedett szemekkel próbáltam felfogni azt, amit épp tesz. Meg se próbáltam ellökni, vagy tiltakozni. Csak élvezni akartam.
Persze, már csókolóztunk, de azt muszáj volt, ezt pedig magától tette. Talán .. komolyan ..  vesz? ~
Lehunytam én is szemeimet, majd karjaimat átfontam nyakán, ezzel még közelebb kerültünk egymáshoz. Ő átkarolta derekamat, mire kirázott a hideg. Furcsa a karjaiban lenni. Jó értelemben furcsa ~ 
Nyelvét is átdugta, majd miután eljátszadozott számban elvált tőlem. Rám mosolygott s édesen magához húzott egy ölelésre.
- Túl sokat beszélsz. És rengeteg veled a macera. De közben meg lehetetlenül is .. beléd szerettem - puszil orron. Megint ráknak érzem magam ~
- Khm - halottunk meg egy köhintést magunk mögül.
Mikor Younghee rideg arcát megláttam, jobbnak láttam, ha elhúzódom Luhan -tól. Bambika értetlenül nézett rám, de én csak rámosolyogtam.
- Nyilván rájöttetek, hogy a nagyobbik teremben vagyunk. Jó lenne, ha tizenöt perc késés után végre csatlakoznátok. Sose leszünk így kész - a végét szinte már kiabálta.
- Már megyünk is - mondta Luhan, miközben mellém lépett, összekulcsolta ujjainkat és kihúzott magával a teremből. Younghee félszemmel rám nézett és olyat éreztem, amit már rég nem. Féltem. Attól, hogy elvesztem a barátnőmet. Attól, hogy mindent elrontok. Magától Younghee -től.
Mikor beértünk a ' jó ' terembe, Luhan még mindig fogta kezemet. HeeBon arcát le kellett volna fényképezni, Sehun besértődött feje diadalittas érzéssel töltött el, és Kris rezzenéstelen arca jelen pillanatban megnyugtatott.
- Tudtam, tudtam és tudtaaaaaaam - ugrált előttünk HeeBon. - Végre együtt vagytok, jeeeeeee - kezdett el bugyután táncolni, mire elnevettem magam. Viszont, elgondolkodtam. Mi .. együtt vagyunk? ~
- Ez komoly? - sietett oda Sehun is.
- Halál komoly, maknae - szorított rá kezemre Luhan.
Melegség öntött el. Együtt. Én és Ő.
- Younghee! - kiáltott Kris az ajtó felé. Majd miután látta, hogy a lány elszalad utána sietett. - Próbáljatok - mondta oda nekünk gyorsan.
HeeBon -nal összenéztünk, majd megrázta fejét és egy " később megbeszéljük " eltátogása után elkezdtük a próbát. Furcsa volt úgy hozzábújni Luhan -hoz, hogy tudom, egyáltalán nem bánja, sőt. Talán ez lenne életem legszebb napja, ha nem aggasztana ennyire Younghee. Egyet már most biztosan tudok. Itt sose lesz minden teljesen tökéletes .. és, hogy HeeBon elmélete igaznak bizonyult. Younghee féltékeny és utál.

HeeBon POV. 

 Mikor Younghee kiviharzott a szobából, rögtön Jinhee-re néztem. Luhan közelsége biztos voltam benne, hogy megnyugtatta őt. Hiszen mindig is erről álmodott, hogy ők együtt legyenek. Tekintetemet Sehunra vezettem. Talán kicsi féltékenységet láttam rajta is. Nem foglalkozva ezzel mentem oda hozzá, s ténylegesen elkezdtük a próbát. A legnagyobb baj az volt, hogy mindannyiunk esze máshol járt. A maknae le se vette a szemét az újdonsült párosról, ők meg inkább csak egymással foglalkoztak. Hatalmas sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Ezzel nem megyünk sokra... - motyogtam orrom alatt. Sehun ahelyett, hogy figyelt volna panaszkodásomra, inkább rátaposott a lábamra.- A jó édes... - elharaptam a mondat végét, rácsaptam egy hatalmasat a tarkójára.
- Aú! - ordított fel. - Ezt most miért kaptam? - Elkezdte simogatni azt a nagy ló fejét. Felháborodva várta a válaszomat. Összehúzott szemekkel, mérgesen néztem rá. Nem sok kellett, hogy szembeköpjem. - Mi a szar bajod van úgy mégis? - értetlenkedett.
- Semmi, nincs semmi bajom te pöcsfej! - Tettem egy 360 fokos fordulatot és kimentem a teremből. Az ajtóban belefutottam Krisékbe. Pontosabban nekimentem a leader mellkasának. Nem nagyon érdekelt, elmentem mellettük. Magam sem tudtam a kiborulásom pontos okát. Vagy csak nem mertem bevallani, hogy... Rosszul esett, hogy nem velem törődött. Mi? Dehogy esett rosszul! Nekem semmi közöm ahhoz, hogy kivel törődik és kivel nem! Ő csak egy éretlen, arrogáns, nemtörődöm, gyerekes, megbízhatatlan személy...Aki helyes, édes, imádni való, jó kedvre derít... Belefejeltem a falba.
- Elegem van! - Inkább leültem a földre. Csak bámultam magam elé. Folyamatosan ő jár az eszemben. De miért? Hiszen nem szeretem! Még csak nem is kedvelem igazán!
- Heebon?! - Hangja hallatán hatalmasat dobbant a szívem. Odasétált hozzám, helyet foglalt mellettem. Hosszasan csak nézett rám, majd megszólalt. - Mi a baj? - Kíváncsian pislogott rám. Nem akartam... Nem akartam szeretni. Se őt, se senkit! Felpattantam, és már indultam volna el, ha a nálam fiatalabb fiú nem fogja meg a csuklómat.
- Eressz el! - förmedtem rá.
- Heebon...
- Eressz már el, te idióta! Gyűlöllek, érted? Gyűlölöm, ha a közelemben vagy, ha hozzám érsz, ha hozzám szólsz... Sőt azt is gyűlölöm, hogy te vagy a párom, hiszen úgysem lesz köztünk soha összhang! Legszívesebben már hazamentem volna apukámhoz, ha nem lenne nekem olyan fontos, az, hogy elérjem az álmaimat! - Kezem kicsúszott az övéből, amint szorítása szinte eltűnt. Nem tudom miért mondtam, amit mondtam... A mindig boldog fiú a szemeim előtt hullt darabokra. Nagyon szíven üthette a monológom.
- É-értem... - hangja remegett, alig hallottam. Már kezdtem volna magyarázkodni, de amint szólásra nyitottam a számat, ő közbe szólt. - Ha előbb szóltál volna én... Hagytalak volna. Én csak azt hittem... Mindegy. - Zsebre vágta kezeit, a szobájuk felé indult meg. Nem volt bátorságom bármit is mondani. Ezt elcsesztem. A lehető legjobban el-csesz-tem...

~ 5.rész

Younghee POV.

- Jobb lábbal lépj, akkor nem fogsz megbotlani - magyaráztam Kris -nek. - Így - mutattam meg neki, mire nagyot bólintott és utánzott. - Na látod, már is jobb - mosolyodtam el.
- Ezt JinHee sosem volt képes elmondani. Mindig csak cseszegetett, hogy nem jól csinálom... Te sokkal jobb vagy - mosolygott vissza rám.
- Ne túlozz - nevettem.
- Nem túlzok - rázta a fejét, mire még szélesebb mosoly ült ki az arcomra. - Inkább folytassuk.
Azzal újra táncba lendültünk. Mindig is azt hittem, hogy Kris borzalmasan táncol, de ahogy most így elnéztem, egész jó. Csak alaposan el kell neki magyarázni és mutogatni a dolgokat. Akár egy kisgyereknek.
Egy óra múlva, már közel sem táncoltunk. Inkább röhögtünk egymáson, ahogy régi sztorikat kezdtünk el mesélgetni egymásnak. Igazából fogalmam nem volt hogy lyukadtunk ki ide... Vele olyan kellemesen és gyorsan telik az idő.
- Te komoly képes voltál egy szál alsógatyában végigmenni a folyóson? - kérdeztem a földön fetrengve.
- Ne nevess! A te szekrénybe pisilős sztorid sem jobb... - kacsintott.
- Ya! - vágtam oldalba. - Ha te lettél volna a helyembe, te is ezt tetted volna! - motyogtam. - Jó nem, mert te tudsz üvegbe pisilni, de én nem! - háborodtam fel.
- Ennyi - nevette el magát.
- Figyelj... Sosem voltam az a szégyenlős típus... és végül is senki nem tudta meg a dolgot, csak a drága osztálytársam, aki utána abba totyorgott... - mondtam komolyan.
- Ne! - fetrengett most ő a földön.
- Jó, befejeztem - mosolyodtam el.
- Egész jó fej vagy - ült vissza mellém, miután kicsit lenyugodott.
- Pedig azt hittem tiszta cikinek tartasz ezután - húztam a szám.
- Én mindig is szerettem, ha egy lány belevaló és nem ijed meg ilyen kis dolgok miatt. Te pedig szeretsz belemenni mindenbe, - persze ésszel -, és ez tetszik
- Thanks - mosolyodtam rá.
- Hm... amúgy meg, jobban megnézve. Elég jó nő vagy - állt fel és mért végig.
- Ya! - álltam fel én is.
- Na, most mért? - húzta ajkait perverz mosolyra. - Test 10/10. Személyiség 10/10. Tökéletes - kacsintott rám.
- Ezzel most hova akarsz kilyukadni?
- Nem is tudom... Talán... Ide - azzal kezeit derekam köré fonta és magához húzott, majd arcával egyre közelebb, s közelebb került enyémhez. Ajkai alig pár centire voltak enyéimtől, és... PUFF.
- Ááá! - hallottam meg JinHee fájdalmas nyögését, mire Kris -sel azonnal odakaptuk a fejünket.
De lehet nem kellett volna... A düh azonnal eluralkodott rajtam, kezeim ökölbe szorultak... Ha akkor Kris nem fogja meg a vállam, már JinHee -nek nem lenne haja...
Így csak sietve rohantam el. Minél távolabb akartam tőlük lenni...

JinHee POV.

Annyira felzaklatott az a "csók", ami elcsattant Luhan és Sehun között. Előtte még a fellegekben jártam, hiszen Luhan kapta az első csókomat. Annak adtam, akibe titokba évek óta bele vagyok esve. Ez annyira felemelő érzés. Boldognak kéne lennem, de .. nem tudom. Ott van a Younghee -s ügy és most még Heebon is ezt műveli. Jó, biztos nem így tervezte, mert neki is elég zavart volt a tekintete, de akkor is az ő hibája. Ő találta ki és senki sem kérte arra, hogy ezt tegye .. kivéve engem. Igen, talán fel kéne nőnöm. Nem szabadna mindig mást okolnom. Ha teljesítettem volna a kérést, hogy adjak Luhan -nak valami feladatot ez nem történik meg. Aish. ~
Csak futottam amerre a lábaim vittek. Nem volt nagynak nevezhető a ház, de azért a folyosókon ellehet tévedni. Épp egy hosszabb folyosón bolyongtam, s közben szárítottam fel könnyeimet, mikor az egyik eleső szobából vagy esetleg teremből, mivel az előző kettő ami mellett elhaladtam inkább annak volt nevezhető, hangokat hallottam és még fény is kiszűrődött. Kíváncsi voltam világ életemben és elég kotnyeles, szóval a lábaim szinte maguktól vittek az ajtó felé. Óvatosan settenkedtem s mikor odaértem résnyire kinyitottam a faalkalmatosságot. Bekukucskáltam s az állam szinte a padlón hevert. Younghee és Kris teste szinte összesimult és amint láttam már szinte egymás levegőjét szívták. Kíváncsi voltam a folytatásra, de akkor valami nehéz esett nekem s én orra buktam. Ezzel lebuktatva magamat a turbékoló pár előtt.
- Ááá! - kiáltottam fel, ugyanis elég erősen csapódtam bele a falapokba.
Erre  a teremben tartózkodók mind rám emelték tekintetüket. Még sose láttam ennyire feldúltnak Younghee -t. Kezeit ökölbe szorította s már indult is volna felém, ha Kris nem állítja le egy baráti vállérintéssel. Younghee fújtatva szaladt el mellettem .. mellettünk. Ugyanis mikor hátra pillantottam barátnőm után, akkor találkozott tekintetem valakiével.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem halkan. Gyerünk JinHee, hol a hangod? Tudom .. ahol az eszed.~
- Inkább te mit keresel itt? - nézett rám édes pofijával.
- Inkább TI mit kerestek itt? - jött oda Kris s segített fel minket.
- Kösz - vágtam neki.
- Luhan, nem itt kéne megerőszakolnod JinHee -t - dorgálta le Kris Luhan -t.
- Tessék? Én? - mutogatott magára. Tipikus Luhan. ~
- Jajj, édes istenem - temettük tenyerünkbe egyszerre arcunkat a leaderrel.
- Naa, mi van már? - pattogott Luhan.
Erre nem tudtam mást tenni, felröhögtem.
- Neveeeeeeet! - fogta meg Kris kezét Luhan s elkezdett vele pörögni.
Erre már nem nevettem, hanem szakadtam.
- Jól van, elég te óriás bébi - állította le Kris Luhan -t.
- Amúgy Kris .. mit csináltatok ti itt? - néztem rá ferdén, miután lenyugodtam.
- Mi csak .. táncolgattunk. És képzeld .. vele valahogy ment is a dolog - nézett rám lenézően.
- Mi a .. ? - majdnem neki mentem. Megint a régi vagy JinHee. ~
- Oké, CSERÉLJÜNK! - erre odakaptuk fejünket. - Hozzád meg Younghee, hozzám pedig jön JinHee - húzott maga mellé Luhan.
- Benne vagyok - pacsiztak le. Jaa, hogy ez így működik? ~
- Akkor ezt megbeszéltük, most megyek és megkeresem az új társamat - tűnt el Kris.
- Miért futottál el? - nézett rám pár perc múlva Luhan.
- Én .. nem mehetnénk? - próbáltam kikerülve Kris példáját követni.
- Nem .. nem akarok folyton loholni utánad - fogta kezei közé arcomat.
- H.. hogy? - néztem szemeibe. Olyan gyönyörű. ~
- Miért futottál el? - ismételte meg kérdését. Én csak lesütöttem szemeimet. - Csak nem féltékeny vagy Sehun -ra? - emelte fel fejemet.
- É .. én ..
- Vagy azt akarod, hogy csak téged csókolgassalak? - mosolygott ravaszul.
- Te .. te most szórakozol velem? - löktem el magamtól. - Csak mosolyogva hozzám vágod ezeket? Miért játszol az érzelmeimmel? - kezdtem bekönnyezni.
- JinHee .. - jött közelebb.
- Lehet neked ez semmit sem jelent, de én .. nekem sokat jelentett, mert .. nem vagy nekem közömbös és .. még sose csókolóztam és .. csak .. kapd be, Luhan! - és már megint menekülök. Elindultam gyorsan az ajtó felé. S szerencsémre Luhan nem próbált meg visszatartani.
Nem tudom mi lesz, de ez most fájt .. miért érzem úgy, hogy neki semmit sem jelentett? És, hogy csak játszik velem? Ráadásul .. Heebon -nak teljesen igaza volt .. Younghee gyűlöl, mert Luhan velem többet van .. aish. Na meg persze ez a párcsere is. Mi jöhet még? ~

Heebon POV.

Ott ültem mint valami fogyatékos a földön és próbáltam felfogni az imént történteket.
- Meghaaaalsz!! - ugrott rám, kizárásos alapon Sehun.
- Miiii? Hagyjáááál! - rugdostam, lökdöstem ahol csak értem. De mivel rajtam feküdt, így szinte a kezeimet nem is tudtam megmozdítani .. hacsak ..
- Áúúúú, te dög - ugrott le rólam és gyorsan odakapott ágyékához.
- Na mi a bajod .. megint? - álltam fel kuncogva.
- Mi a bajom? Te bántottad kicsi Sehunah -t - ült le az ágyra nagy hévvel.
- Nagy Sehunah meg kinyomta a beleimet - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Van itthon jég? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Megnézem - nevettem rajta. Azért csak nem halsz bele, te pabo. ~
Fogtam magam és azt a nagy mamlaszt magára hagyva sétáltam a konyhába, majd a fagyasztóban kezdtem el kotorászni. Már vagy hatodszorra is átnéztem a fagyasztót, de még mindig nem találtam meg amit kerestem, ami kicsit felingerelt.
- Az addig oké, hogy jég.. de az a fránya jégkocka hol van!? - morogtam.
- Younghee várj! - hallottam meg hirtelen Kris hangját, mire felegyenesedtem és sunyin a hang irányába osontam. Ezek ketten mit csinálhattak?
- Mért jössz mindig utánam? Kicsit irritál - fújtatott a lány.
- Azért mert nem bírom nézni, hogy szomorú vagy.
- Akkor fordulj el vagy mit tudom én, de ne kövess! - mondta felemelt hanggal Younghee, mire Kris elé lépett és karjai zárta.
Mi a fene folyik itt!?

- Heebo... - jött ki Sehun a szobából, mire én gyorsan elé léptem, befogtam a száját, majd visszahúztam a helyiségbe és végül becsuktam az ajtót.
- Majdnem lebuktattál! - vágtam fejbe.
- Ya! Most mért engem cseszel le? - dünnyögött.
- Mert te vagy mindig rossz helyen.
- Kivéve mikor veled vagyok, mi? Akkor vagyok a legjobb helyen - ölelt meg hirtelen.
- Ha nem akarod, hogy kicsi Sehunah le legyen tépve, elengedsz - szóltam rá, bár eléggé élveztem a helyzetet. Hülye vagy? ~
- Mért vagy mindig ilyen velem? - hisztizett. - Mindig csak bántasz és fenyegetsz.
Tényleg ennyire rossz lennék vele?
- Ilyen a természetem... - motyogtam valamit gyorsan.
- Kris -sel sosem vagy ilyen!
- Mert ő nem nyomul? - vágtam hülye fejet. - És vele amúgy is alig beszélek ... meg ő nem olyan gyerekes mint te ...
- Undok vagy! - üvöltött rám, majd megfogott és szinte már kirakott a szobájukból. Ez mi volt?
Nagyokat pislogva néztem az ajtót. Most mi a baja?

~ 4. rész

Younghee POV.

- Sehun, neee!
Heebon visítására keltem. Mit ne mondjak, gyönyörűen kezdődik ez a nap is... Nagy nehezen feltápászkodtam ülő helyzetbe, majd a szemeim kezdtem el dörzsölgetni. Rettentő fáradt voltam még, olyan, mintha egy percet sem aludtam volna.
Miután végeztem szemem dörzsölgetésével, kimásztam az ágyból és csak akkor vettem észre, hogy a nem régiben mellettem fekvő Kris sehol sincs. Végül is nem nagyon izgatott, így csak megvontam a vállam és a bőröndömhöz léptem, hogy előkotorjak abból valami ruhát. Gyorsan magamra aggattam a legelső ruhadarabokat, majd kivonszoltam magam a szobából és a konyha fele kezdtem el venni az irányt, hátha van valami kaja, de ahogy átléptem a küszöböt, a maradék életkedvem is elment.
- Luhan, szállj le rólam! - nevetett JinHee. - Nehogy...!
Nélkülem is elég jól szórakoznak.~ 
Muszáj volt valamivel levezetnem a feszültséget, így hagytam a kajálást és visszamentem a szobába a táskámért, majd a ház előtti teraszon foglaltam helyet. Előbányáztam a cigis dobozom, amiből kivettem egy szál cigit és az öngyújtót, és mint akit semmi sem érdekel, rágyújtottam.
Ahogy beleszívtam és a füst elért a tüdőmig, egyszerűen megnyugtatott. A testem könnyű lett és a jóleső érzés a hatalmába kerített. Ritkán cigiztem, de viszont ha el kellett szívjak egy szálat, akkor nehezen tudtam abbahagyni.
- Mikor fogsz végre leszokni? - hallottam meg egy mély hangot, majd valaki leült mellém.
- Soha... - sóhajtottam, majd egy újabb slukkot szívtam. - Most nagyon szükségem van rá.
- De ezzel magad teszed tönkre...
- Az már az én problémám - vontam vállat, majd szépen lassan elszívtam a cigit.
Kris nem szólalt meg, csupán csak végig aggódva nézett. Nem értem mért baj neki...
- Amúgy nem vagy éhes? - kérdezte, miután elnyomtam a csikket.
- De - húztam a szám, majd felálltam.
- Akkor csináljunk valamit - mosolyodott el, majd megragadta a kezem és a konyhába rángatott.

Alig egy óra alatt végeztünk a kajával, majd megebédeltünk. Végül a mosogatást én vállaltam, addig Kris elment fürödni.
Miután végeztem és Kris még sehol sem volt, úgy gondoltam körül nézek kicsit a lakásba, hisz eddig még a szobánkon, a nappalin és a konyhán kívül még semmit sem láttam. Elég nagy ház volt, így beletellett jó pár időbe, mire körbejártam. Ám a ház legeldugottabb részében találtam egy ajtót, ami egy kicsi próbatermet rejtett. Kettő nagyobbal már találkoztam, de mivel ez eldugott volt, pont megfelelt nekem.
Kivettem a táskámból a telefonom, zenét kapcsoltam és táncolni kezdtem. Most arra volt szükségem, hogy jól lefárasszam magam, ezzel eltudtam felejteni a problémáim.
Vagy 2 óra tánc után, csapzottan és hulla fáradtan ültem le a táncterem közepére. Leállítottam a zenét és magam kezdtem el bámulni a tükörben, ám ekkor vettem észre Kris -t az ajtóban. Azonnal felpattantam és a szívemhez kaptam.
- A szívbajt hoztad rám! - förmedtem rá. - Mit keresel itt?
- Nem találtalak sehol, ezért keresni kezdtelek. De most meg vagy - mosolyodott el, mint egy kisgyerek.
- Legalább szólhattál volna, hogy itt vagy.
- Jó volt nézni ahogy táncolsz, nem akartalak megzavarni... - lépett elém. - Hmm, kipróbálhatok valamit? - nézett bele a szemeimbe. Kris jóval magasabb volt nálam, így lábujjhegyre kellett álljak még ahhoz is, hogy a fejem búbja az álláig felérjen.
- Mi-mit akarsz kipróbálni? - néztem fel rá kíváncsian.
- Ezt - villantotta rám ezer wattos mosolyát, majd kezeivel megragadta a derekam és elkezdett velem táncolni. Ugyan azt a táncot, amit eddig Sehun -nal kellett csináljak. De Kris -sel még is... sokkal jobban ment.
Mi... Mi ez az összhang?

JinHee POV.

Az este számomra borzasztó volt. Nem elég, hogy Luhan teljesen feldúlta a lelkivilágomat, még a vihar is tetőzte kedvemet. Az alvás tegnap óta, mint fogalom megszűnt létezni a szótáramban. Köszönöm, Luhan .. tényleg. ~

- Szép jóóóó reggeeeeelt! - kiabált valami retardált a szobánkban.
- Bárki is vagy, takarodj - dünnyögtem, majd fejemre húztam a takarómat. Pont, mikor sikerül két órát aludnom .. akkor zavarnak .. hogyne. ~

- Ohh, de ritka kedves itt valaki - csapódott bele ágyamba valaki.
- Sehun, ha nem szállsz le rólam, én esküszöm, hogy kiheréllek - csapkodtam a takaró alól, ám akkor ...
- Héé, ne engem bánts, én az én egyetlen Heebon -ommal vagyok el - mondta kuncogva a maknae, akiről azt hittem éppen engem lapít agyon.
- Na tudod ki az egyetlened - hallottam egy koppanást. - A padló - nevetett gonoszul a szoba másik lánytagja.
- Várjunk csak .. - jutott el agyamig, hogy ha nem Sehun van rajtam, akkor ..
- Kukucs! - húzta le fejemről a takarót.
- Lu..Luhan - pirultam el, mivel a drágalátos ágyvendégem szörnyen közel merészkedett arcomhoz.
- Engem is kiherélsz? - biggyesztette le ajkait.
- Szemrebbenés nélkül - mondtam teljesen nyugodt állapotban. Ő csak nagyra nyílt szemekkel nézett rám, majd sunyi mosolyra húzta édes ajkait.
- Ha így állunk .. -és elkezdett csikizni. Én persze ott sipákoltam, ütögettem, sőt .. még a fejemet is bevágtam a falba, annyit dobáltam magam.
- Luhan, szállj le rólam! - kiabáltam vele, mikor megunta a csikizésemet. - Mert, ha nem ..
- Mert, ha nem? - nézett rám amolyan "te most keménykedni akarsz?" fejjel. Én csak kinyújtottam rá nyelvemet, mire kezeit ismét felém mozdította meg.
- Nehogy...! - de nem tudtam befejezni, mert ismét nekem esett. Annyit forgolódtam alatta kínomban, hogy lefordultunk az ágyról. S mivel Luhan rajtam ült, így most ő került alulra.
- Szóval te akarsz vezetni? Nekem bejön - suttogta arcomba. Csak most vettem észre, hogy szinte teljes testemmel rajta fekszem.
- Heebon, hagyjááááááááááááááááááááááááááááááál! - zökkentett ki minket szemkontaktusunkból Sehun nyivákoló hangja.
- Ugye milyen szar, ha veled csinálják? - fújta most Heebon Sehun hasát.
Luhan -nal csak néztünk egy nagyot, majd akkora röhögőgörcsöt kaptunk, hogy egymást csapkodtuk kínunkban.
- Most meg mi van? Csak visszaadtam neki a tegnapit - értetlenkedett viselkedésünkön Heebon, majd leugrott a szerencsétlen maknae -ról s felsegített engem a földről. Felhúztuk Luhan -t is, s ekkorra már Sehun is összekaparta magát.
- Ez jó volt - fújta ki magát.
- Rettenetesen - forgattam meg  szemeimet.
- Most pedig gyertek lányok - fogta kézen Sehun Heebon -t.
- Mégis hova? - értetlenkedett a lány.
- Játszunk! - közölte, majd folytatta Heebon ráncigálását.
Épp indultam volna én is "játszani", mikor Luhan suttogását hallottam meg fülemben.
- Legközelebb te keltesz engem. Szeretem ágyba kapni a reggelit - húzta végig ujjait karomon. - Vagy mást - kacsintott rám s el is indult Sehun -ék után.
Én még összekapartam leesett államat a földről, aztán el is indítottam magam a szomszéd szobába.
Mi lett a kis szende bambival? ~ 
- Jujj, siess JinHee. Mindjárt kezdjük a játékot! - ugrált izgatottan Luhan, mikor beértem ajtójukon. Elmosolyodtam.
Talán mégis maradt benne abból az aranyos, cuki kisgyerek énből  .. bár, a szexis énjét se hanyagolnám el. ~
- Mellém ülsz - húzott le a földre a kis bambi.
- Mit játszunk? - kérdezte meg, a bennem is érlelődő kérdést Heebon.
- Üvegezünk - közölte vállát megrántva Sehun.
Ajj - ajj .. ez elég necces játék. ~

Heebon POV.

- És ki mondta, hogy én abban benne vagyok? - Már álltam volna fel, ha Sehun nem húz vissza.
- Pedig igen is fogsz és nincs vita - vigyorgott rám. Megforgattam a szemeimet. - Ki pörget először? - Luhan elvette tőle az üveget. - Remélem Heebon -t... - kezdett bele a mondatába, de a kupak felé mutatott. - Ajj, ajj... - nyelt egy nagyot.
- Hmm... Felelsz, vagy mersz, kicsi maknae? - húzogatta a szemöldökét az idősebb.
- Fe...felelek! - nyögte ki végül.
- Érzel valamit Heebon iránt? - Szinte leesett az állam. Mi? Ez az ember normális? Kétlem! ~

- Tudod mit Luhan hyung, kedvem támadt inkább merni - kerülte a tekintetemet.
- Nem úgy megy az... - válaszolta, ám egy pillanattal később mintha valami isteni sugallatot kapott volna, felszólalt. - Tudod mit, most az egyszer megengedem! Vedd le Heebon felsőjét, puszild végig a nyakától a kulcscsontjáig - perverz mosoly terítette be arcát. Oké, ezzel bebizonyosodott, hogy nem, Luhan nem normális!
- Miii? - visítottam fel. - Én ebbe nem megyek bele! - ráztam hevesen a fejemet.
- Naaaaaaa, Noona, nem halsz bele! - nézett rám bociszemekkel Sehun. Egy vállrántással válaszoltam. Mikre rá nem vesznek ezek... Közelebb mászott hozzám - pedig mellettem ült ... -, megfogta pólóm alját. Lassan húzta le rólam, miközben én inkább összeszorítottam szemeimet. Mikor ezzel kész lett, ledöntött a földre. De erről nem volt szó! Se időm, se erőm nem volt közbeszólni, mivel teljesítette feladata még fennmaradó részeit. Ahányszor ajka érintkezett bőrömmel, végigfutott rajtam a hideg. Nem értettem reakciómat... Szerencsé(m)re gyorsan végzett. Visszabújtam felsőmbe, s felültem.
- Élsz még? - kérdezte meg a kis pimasz.
- Hát Sehun, azt hiszem. Vésd az eszedbe ezeket a pillanatokat, mert soha többé nem lesz ilyen! - dorgáltam. Félénken bólintott egyet. Megpörgette az üveget, ami JinHee felé mutatva állt meg.
- Ohh, kicsi JinHee. Felelsz vagy mersz? - dörzsölgette össze tenyerét a gonosz kis maknae. Vajon mire készül? ~ 
- Merek - állította ki teljes nyugodtsággal JinHee.
- Akkooooooor .. - nézett sejtelmesen Luhan -ra. - Kapd le az oppádat - bökdöste meg Luhan arcát.
- Hogy mi bajod van? - szökött fel pár oktávval JinHee hangja.
- Jól hallottad, vagy cica vagy? - nézett rá Sehun mosolyogva.
- Ugyan, nem kell paráznod - nyugtatta Luhan.
- Menni fog - és löktem rajta egyet.
Szegény JinHee teljesen vörös volt. Még sose láttam ezt a kemény lányt megpuhulni. Mindig nagy a szája, most viszont megmukkanni sem tud .. ez vicces.
Luhan arcára izgatottság ült ki, majd hajolni kezdett a félénk lány felé. JinHee csak csücsörítve és teljesen kipirulva ült a földön, majd mikor Luhan már csak egy leheletnyi távolságra volt ajkaitól becsukta szemeit. Oppa összeérintette szájukat, mire engem is és úgy láttam Sehun -t is kirázta a hideg. Olyan erő szabadult fel a szobában, mikor találkozott bőrfelületük, hogy azt még a külső szemlélők is érezték. Eszméletlen, hogy mennyire összeillenek ezek ketten. Alig telt el pár másodperc és vége is volt JinHee "próbájának".
- Wow - ennyit tudott Sehun mondani.
- Ez szép kis alakítás volt - súgtam oda a megszeppent barátnőmnek, mikor visszahúzódott mellém. Luhan csak megtörölte alsó ajkát a hüvelykujjával s ő is elfoglalta eredeti helyét. Ahogy rájuk néztem .. JinHee még nem fogta fel a történteket .. Luhan viszont egyfolytában Őt nézte miközben levakarhatatlan mosoly terült el bambi arcán. Na, itt lesz valami. ~
- Most te pörgetsz, smárhercegnő - tolta oda JinHee -nek az üveget Sehun. JinHee elvette a tárgyat, majd jól fejbe csapta vele a szemtelen maknae -t. Az csak fintorogva simogatta feje búbját, mire belőlem kitört a röhögés, amit egy csúnya nézéssel reagált le.
- Luhan - suttogta JinHee.
- Merek - vágta rá azonnal Luhan.
- Hmmm - kezdett el gondolkodni a pörgető.
Luhan lélegzetvisszafojtva ült a helyén.
- Hé, Heebon - csúszott oda hozzám JinHee.
- Mondjad - néztem rá kíváncsian.
- Nem tudnád te adni neki a feladatot? Most .. ilyen lelkiállapotban semmi sem menne - vakarta meg szégyenlősen tarkóját.
- Naná - csillantak fel szembogaraim. - Na, mivel JinHee átadta nekem a feladat kitalálásának jogát .. legyeeen ..
- Mi? Ilyet nem lehet csinálni - rázta a fejét Sehun.
- Ha jól tudom Luhan is megengedte neked, hogy felelés helyett merj .. ezt miért ne lehetne megtenni? - néztem rá ferdén.
- Jogos - esett le Luhan -nak.
- Rendben - adta meg magát a makacs fiatal.
Elmosolyodtam és kifutottam a konyhába. Hála égnek pont volt olyan hozzávaló, ami kellett.
- Szóval .. a feladatod a következő .. - és nyújtottam is az idősebbik felé az ..
- Eper? Minek nekem eper? - értetlenkedett Luhan.
- Mert ezt a kis eprecskét meg kell enned .. Sehun -nal - itt már szinte hasamat fogtam a röhögéstől, viszont rajtam kívül mindenki csendben ült, JinHee pedig szinte falfehér lett.
- Na, hajrá! - szóltam rájuk, mikor láttam senki sem mozdul. - Ugyan, csak egy ártatlan próba. Csak egyétek meg a kibaszott epret - kezdtem ideges lenni, hogy nem képesek ennyit megtenni, mikor nekünk milyen hülyeségeket kitaláltak.
Luhan nagyot nyelt, majd közelebb kúszott a berezelt társához. Szájába helyezte az eper egyik felét majd hajolni kezdett Sehun felé. S végül csak megértük .. elkezdték együtt az epret a két végéről enni. Minden egyes harapásnál elfintorodtak, amin én kimondottan jól szórakoztam. JinHee kevésbé és a fiúk is, de akkor is.Kezdett unalmas lenni a lassúságuk, ezért Sehun háta mögé settenkedtem s löktem rajta egy aprót. Erre a drága gyerek beletolta a maradék gyümölcsöt Luhan szájába és még valami mást is .. a saját nyelvét. Lesmárolták egymást. Először megijedtem. Aztán egy jót nevettem, de .. aztán elfogott valami rossz érzés. Nem tetszett azt látni, hogy Sehun mással .. aish, miket beszélek? ~
A fiúk gyorsan eltávolodtak egymástól majd a nyelvüket kezdték el dörzsölgetni.
- Úristen, megfogok állni a növésben - fetrengett a földön Sehun.
- Te jó ég, ezt sose akartam tapasztalni - dobálta magát Luhan is.
Egyszer csak szipogás ütötte meg a fülemet. JinHee -nek patakokban folyt a könnye. Mikor észrevette, hogy nézem, felpattant s az ajtót erősen becsapva .. elfutott.
- JinHee - én csak suttogtam, Luhan viszont kiabált utána.
Most lehet mindent elszúrtam? És .. mi volt az a rossz érzés? Csak nem érzek valamit a maknae iránt? Fogalmam sincs ... ~

~ 3. rész

JinHee POV.

Amint kiléptem a szoba ajtaján belecsapódtam egy mellkasba. Komótosan felemeltem fejem, bár amilyen fáradt voltam, nem is érdekelt annyira, hogy kibe szaladtam bele.

- Ne haragudj - préseltem ki ennyit magamból, mikor megláttam Sehun ijedt arcát.
- Semmi baj. Heebon bent van? - bökött fejével közös szobánkra.
Mivel több erőm nem volt megszólalni, így biccentettem neki, majd kikerültem a fiút és elindultam a fürdő felé.
Már csak öt lépés, még négy .. ez az, még három .. végre csak kettő és az utolsó, hajrá.. menni fog, JinHee. ~ 

S végül rámarkoltam a kilincsre. Lenyomtam és sietve beléptem.
- Vég .. - ám ekkor egy pucér fenék tárult elém. - re ..  - a szemem tányér méretű lett, arcom először elfehéredett, majd pedig teljesen pirossá vált.
- Áááááá - ijedt meg a pucér popsi gazdája.
- Csa .. csak én - néztem végig rajta. Nekem háttal állt, így a fenekénél nagyobb sokk nem érhetett, hála égnek. Vagy nem ~ De még elém tárult széles háta s vállai. Oh édes istenem ~
- JinHee .. izé .. kimennél? - kérdezte félénken, miközben próbálta elérni a törölközőtartón lógó törölközőjét.
- Hogy? Jajj, persze - csaptam fejbe magam. Fel sem tűnt, hogy egész végig nyál csorgatva bámultam. - Ne haragudj - takartam el szemeimet, bár hiába és kisiettem a fürdőből. Az ajtó melletti falon óvatosan, tátott szájjal csúsztam le, s a földön ülve próbáltam felfogni.
- Én láttam Luhan -t teljesen meztelenül - suttogtam magamnak. - És milyen izmos, kerek és feszes feneke van, aish - téptem bele hajamba. Megráztam párszor fejemet, majd mikor hallottam, hogy Luhan megengedi a vizet, jobbnak láttam visszamenni a szobámba. Majd inkább reggel megfürdöm. ~
Szinte sprinteltem vissza, teljesen eltűnt az álmosság szemeimből. Köszönöm, szexi popsi Luhan ~
- Heebon, nem fogod elhinni, hogy mit láttam - szinte beestem a szobánkba. Ezt valakivel meg kellett osztanom. - Mi a ...? - néztem furcsán, ugyanis amit láttam elég félreérthető volt.
Heebon az ágyon feküdt, csípőjén Sehun -nal, aki barátnőm csuklóit fogta le kétoldalt. Sehun Heebon hasába fújt, mire barátosném élesen felröhögött. Csak megforgattam szemeimet s úgy ítéltem meg, jobb, ha kimegyek inni. A fürdőszobában látottaktól eléggé kiszáradtam. Heebon -éknak fel sem tűnt, hogy egyáltalán megláttam őket, de nem is baj. Olyan cukin elvoltak. Úgy összeillenének.
Nagy nehezen, de találtam üvegpoharakat, amik közül kivettem a legszimpatikusabbat s megtöltöttem friss ásványvízzel. A pultnak támaszkodtam s úgy kortyolgattam a folyadékot.
- Nekem is öntenél? - hallottam meg az ismerős hangot magam mögül. Megfordultam, de majdnem pofán köptem vízzel, szegénykét. Szegényke? Az rég én vagyok ~
- Ho .. hogyne - dadogtam, mire ő egy édesnek tűnő mosolyt küldött felém. Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam, mert hát persze, hogy egy szál törölközővel a derekán jön inni .. naná.
Míg ő, háttal nekem a hűtőben kotorászott én erőt vettem magamon és öntöttem neki is egy pohárba vizet.
- Köszönöm - slattyogott a pulthoz majd elvette az odahelyezett poharat s lehúzta a tartalmát. - Sehun -t nem láttad valamerre? Bealudtam, aztán mikor felkeltem már nem volt sehol. Gondoltam elmegyek, lefürdök, de azt nem gondoltam, hogy velem szerettél volna. Ha előbb szólsz akkor megvártalak volna - hajolt egészen közel arcomhoz.
- Mi .. mi van? - pirultam el. 

- Hmmm .. mindegy, majd legközelebb - kacsintott rám. KI VAGY TE? ~

.

- Amúgy Sehun Heebon -nal van - próbáltam normális hangon beszélni .. nem jött össze.
- Értem, de én álmos vagyok, szóval elteszem magam holnapra. Majd rugdosd át Sehun -t - nevetett, majd átnyúlt vállam felett, ezzel szemem elé tárult pőre nyaka. EZT. NEM. HISZEM. EL. ~ 
- Én mentem, szia - húzta vissza karját, ezzel persze végig szántotta vállamat, s akkor láttam meg kezében azt, amiért nyúlt. Egy almát. - Kivéve, ha nem akarsz velem jönni - dobta fel az ételt, majd amilyen szexin csak lehetett elkapta s beleharapott. Húzogatni kezdte szemöldökét a válaszomra várva. Ez megőrült? ~
- Jó éjt - futottam el mellette egyenesen a szobánkba. Nem érdekelt, hogy ott van Sehun és valószínűleg Heebon -nal állatkodnak. Luhan, ne őrjíts meg teljesen, kérlek. ~

Heebon POV.

- Szóval azért, mert Luhan elaludt, ezért engem fogsz lefárasztani? - húztam fel szemöldökömet. Vigyorogva kezdett bólogatni, mire én egy szemforgatással válaszoltam
- Most miééééért? - biggyesztette le alsó ajkát. - Mondd, hogy nem élvezted - kacsintott. - Hiszen csókolózhattál velem - folytatta.
- Annyira hülye vagy... - Átfordultam a másik oldalamra, így már csak a hátammal tudott szemezni.
- Nem iiiiiis! - vergődött.
- Miééééért nyújtaaaaasz eeeeeel mindeeeeeen szóóóóót? - ismét szemben voltam vele.
- Nem is nyújtok el minden szóóóóóót! - Egy pillanatra elgondolkodott. - Vagy talán mégis.. - kezdte el vakargatni az állát. Felkuncogtam viselkedésén. - Háhh! Megnevettettelek! - röhögött.
- És? - csodálkoztam hirtelen örömén.
- Örülök annak, ha meg tudok nevettetni valakit - arcán fülig érő mosoly terült el. Hirtelen megpöcköltem homlokát. Elkomorult tekintete.
- Ó jaj, hát, én nem nevettettelek meg - kuncogtam tovább.
- Ya, Heebon! Ezért most megfizetsz! - egy szempillantás alatt maga alá gyűrt, ráült csípőmre, lefogta mindkét csuklómat.
- Sehuna, most azonnal szállj le rólam! - Komoly akartam lenni, de végül elröhögtem a mondat végét.
- Azt már nem! - lejjebb csúszott, rátapadt hasamra, s fújni kezdett, ezzel fura hangot kiadva. Hihetetlenül csikis voltam, ezért vergődtem, rugdaltam, körülbelül mindent csináltam alatta.
- Neee-heee-heee-heee! - beszélni is alig tudtam. - Sehun hagyd abbaaa! - Azt hittem bepisilek a röhögéstől.
- Varázsszó? - nézett szemeimbe.
- Kééérlek! - nyöszörögtem.
- A-a - vigyorgott szemtelenül. - O-val kezdődik...
- Ne is álmodj róla! - tiltakoztam rögtön. Abbahagyta kínzásomat, arcom fölé hajolt. Alig volt köztünk pár centi...
- Na? Biztos vagy benne? - suttogta. Hatalmasat bólintottam. - Mondd ki!
- Nem! - tiltakoztam.
- De!
- Nem!
- De mondd ki!
- De nem akarom...
- Addig nem engedlek el - fogta erősebben karjaimat.
- Akkor sem mondom ki!
- Hát, akkor így maradunk... Pedig csak egy szavacska...
- A-a! - próbáltam kiszabadulni fogságából, de sehogy sem ment. Erősebb volt nálam...
- Négy betű... - Már szóra nyitottam a számat, mikor az ajtó kicsapódott. JinHee viharzott be rajta. Amíg Sehun figyelmét ő kötötte le, én szépen lerúgtam őt magamról.
- Nyertem! - néztem rá diadalittasan. A földön feküdt szétterülve.
- Látok egy szivárványt! - mutatott a plafonra. - Olyan szép! - pislogott nagyokat.
- Luhan azt mondta, hogy ezt rugdossuk át a szobájukba - mutatott barátnőm a nem túl ép fiúra.
- Szívesen! - csillant fel szemem. Felpattantam, s odamentem mellé. Elkezdtem őt a lábammal kitolni a mi "területünkről". Még mindig felfelé kapálózott, nem is törődött azzal, amit én csináltam. Pár perces szenvedés után az ő ajtójuk előtt álltam. Kopogás nélkül nyitottam be. Luhan az ágyon feküdt, de a villany még fel volt kapcsolva.
- Megjött a szobatársad - mutogattam lefelé. Kis idő múlva ketten próbáltuk őt felkaparni a padlóról, de sehogy sem sikerült. Hirtelen hatalmas fényre, majd zajra lettünk figyelmesek. Villámlott, majd hangosan dörgött az ég.
- Höss huss höss! - ugrott fel hirtelen a maknae, rávetődött az ágyra és a fejére húzta a takarót.
Jesszus, Sehun egyre furcsább dolgokat csinál... Komolyan kikészít... ~

Younghee POV.

- Köszönöm, ez tényleg nagyon jól esik... - dühöngtem, miközben a bőröndömmel küszködve trappoltam a megmaradt szoba felé.
Eléggé szépen kezdődik ez a kis "kiruccanás". Nem elég, hogy Luhan végig JinHee -vel volt, még az állítólagos barátaim is szépen lekoptattak, majd nélkülem nevetnek jókat és szórakoznak. De hát persze, én ilyen vagyok, megszokhattam volna.~
A szobába beérve, a hozzám legközelebb eső ágyhoz sétáltam, majd mint aki épp elájulni készül, beledőltem az ágyba. Elegem volt a mai napból, minden vágyam az volt, hogy végre elaludhassak és elmerülhessek a saját világomban.
Még egyszer gyorsan feltápászkodtam, hogy levegyem a cipőm, majd visszafeküdtem az ágyba és mint akit semmi sem érdekel, - ami így is volt-, magamra húztam a takarót és lehunytam a szemeim.
- Bocsi a zavarásért... - hallottam meg egy mély férfihangot, épp akkor mikor már elaludtam volna.
- Mi a jó fene van? - morogtam. Mi jöhet még?
- Mondtam, hogy bocsi, de... nincs hol aludjak - motyogta, mire kinyitottam a szemem.
- Viccelsz velem? - ültem fel.
- Nem - mondta halál komolyan. - Szóval... osztoznunk kell a szobán.
- Ohh azt már nem! - nevettem fel kínomban, majd felálltam és gyors léptekkel kezdtem venni felé az irányt. Próbálkoztam azzal, hogy kitolom a szobából, de ő erősebb volt. - Az isten verjen bele ebbe a napba! - hisztiztem, miközben a földre görnyedtem. - Miért vagyok mindig ilyen szerencsétlen?
- Kelj fel, megfázol! - nyújtotta felém a kezét.
- Te meg mi a lókukimért vagy velem rendes? - fogtam meg a kezét, mire ő felsegített.
- Nem tudom - vont vállat. - De pihenj le, kicsit nagyon fáradtnak tűnsz - mondta, majd elengedett és a másik ágyhoz lépett és pakolászni kezdett.
Én megfogadtam azt, amit mondott. Rögtön visszamásztam az ágyba és újra megpróbáltam álomra hajtani a fejem. De persze, hogy ma semmi nem jön össze....
Hirtelen villámlott egy nagyot, majd az ablakok megremegtek a hatalmas dörrenéstől. Köztudott, hogy rettentően be vagyok fosva, ha vihar van így hisztizve bújtam a takaró alá, hátha jobb lesz, de persze... miért is lett volna jobb?
- Mééééééééért!? - kérdeztem könnyes szemmel, majd bátorságot vettem magamon és az egyetlen, számomra megnyugvást adó emberhez totyogtam, miközben a takarom szorongattam. - Kris... - motyogtam rekedt hangon.
- Hmm? - fordult felém.
- Kérlek... csak most az egyszer... könyörgöm... hagy aludjak veled... - kérleltem, mint kislány az apját.
- Mi? - döbbent le.
- Félek... - csuklott meg a hangom, mert egy újabb dörrenés rázta meg a házat.
- Gyere.
- Köszönöm! - másztam be azonnal mellé, majd betakaróztam. - Nagyon hálás vagyok!
- Ugyan - vont vállat.
- Akkor is köszönöm. - suttogtam, majd hátat fordítva próbáltam elaludni. És Isten végre megkegyelmezett, mert szinte azonnal mély álomba merültem.

- Luhan? - kérdeztem szinte lesokkolva. - Miért? - rogytam össze.
- Te sosem fogsz elérni - mosolygott önelégülten. - Sosem fogod elérni a szívem!
- Ne mond ez! - visítottam, miközben könnyeimmel küszködtem. - Ne ezt ezt, könyörgöm!
- Csak egy senki vagy, egy számomra lényegtelen ember - nevette el magát. - Tényleg azt hitted, hogy bármi lehet valaha is köztünk? 
- Lu-Luhan - mekegtem nevét, miközben könnyeim patakként eredtek meg. 
- Nekem-Te-Sosem-Fogsz-Kelleni! - mondta, szinte már ordítva. - Remélem felfogtad - villantott egy ezer wattos mosolyt, majd faképnél hagyott. 

- Nee! - ordítottam, majd szemeim kipattantak. Arcomhoz kaptam a kezeim, könnyes volt.
- Baj van? - hallottam meg egy álmos hangot mögülem, mire gyorsan körülnéztem, ám ekkor lesokkoltam. Kris keze derekamon pihent, szinte az ölében feküdtem.
- K-Kris? - jöttem zavarba, majd mocorogni kezdtem. Vissza akartam feküdni a saját ágyamba, de keze megakadályozott.
- Kérlek... Csak még egy kicsit - suttogtam, majd közelebb húzott magához. - Csak most az egyszer, közel akarlak tudni magamhoz...
Hangja szomorú volt, megtört. De miért? Nem bírtam neki nem -et mondani, így engedtem neki.
Miért változott meg így minden? Mi ez a sok furcsa dolog? Ez tényleg a valóság lenne?

~ 2. rész

Younghee POV.

- Ő... Kris... - koccintottam meg félénken a fiú vállát, mire felém kapta fejét. - Cserélhetnénk helyet? Nem szeretek az ablak mellett ülni... - húztam a szám.
- Nem akadály - mosolyodott el, majd fel is pattant. Én gyorsan átcsúsztam előtte és leültem a  külső székre.
- Köszönöm - mosolyodtam rá, mire ő csak biccentett egyet és újra hátradöntött fejjel próbált meg elaludni.
Nem tudtam mit csinálni, így hát körbenéztem. Sehun és Heebon tiszta cukik voltak, hogy egy nyalókán osztoztak ketten. Viszont JinHee és Luhan...
Mért... mért fáj a szívem? Mért reszket a testem, ha együtt látom őket? Mi ez az érzés? 
Nem bírtam levenni róluk a szemem, egyszerűen nem ment. Olyan volt, mintha a legértékesebb kincsem lopták volna el tőlem. De nem, visszaszerzem! 
Gondolataimból a telefonom csörgése zavart meg. Anyuék keresték. Ilyenkor? Nem vettem fel, inkább megvártam a holnapot, akkor majd elmondom nekik mi van. Ki is kapcsoltam a telefonom, majd a táskám legmélyére raktam, hogy még véletlenül se járjon rajta az eszem.
Mivel nem tudtam mit csinálni, inkább én is aludni próbáltam, mint Kris, de egyszerűen nem ment. Bár hulla fáradt voltam, a JinHee-Luhan ügy nem hagyott nyugodni. Főleg, hogy folyamatosan az ő nevetésüket lehetett hallani.
Negyed óra szenvedés után, egyszerűen csak minden ok nélkül levert a víz. Nem volt meleg, hisz volt már vagy hajnali 1, de a testem még is tűz forró volt és kicsit émelyegtem is. Kellett egy kis friss levegő, különben ott mondtam volna fel a szolgálatot. Nem akartam Kris -t felkelteni és megint azzal zargatni, hogy cseréljünk helyet, így inkább felálltam, majd az ablak mellé tornásztam magam, ügyelve arra hogy véletlenül se érintkezzenek a lábaim Kris -ével. Minden jól is ment, egészen addig míg az ablak kinyitásával nem kezdtem foglalkozni. Ugyanis az ablakot húzni kellett, nekem pedig annyira nem volt erőm, hogy megtartsam magam, így hirtelen Kris ölébe pottyantam.
Úgy van Younghee, csak te lehetsz ilyen béna...~
Magamban szinte imádkoztam, hogy ne keltsem fel az alvó óriást, de persze ez nem jött be. Wu Fan szemei hirtelen kipattantak.
- Y-Young-Younghee - dadogta a nevem, mire én azonnal paradicsom vörös lettem.
- B-bocsánat - motyogtam azonnal, majd amilyen gyorsan csak tudtam felálltam, de persze, hogy bevertem a fejem a csomagtartóba, ami pont Kris széke felett volt. - Azt a jó... - kaptam hirtelen a fejemhez, miközben visszarogytam Kris ölébe.
El is felejtettem, hogy hol ülök, annyira elvoltam foglalva a kínzó fájdalommal. Miután szépen kikáromkodtam magam és nagy nehezen sikerült csitítanom a fájdalmam, egy sóhaj kíséretében dőltem hátra, ám akkor esett le, hogy mi is a szitu.
- Ezt nem hiszem el.. - dünnyögtem, majd lassan felálltam és a külső székre ültem, hátat fordítva Krisnek.
Mért pont velem történik mindig ilyen? Ezek után hogy fogok a szemébe nézni?

JinHee POV.

Amilyen édesnek tűnik, olyan nem normális Luhan. Szinte egy percre sem volt képes csöndben ülni. Mindig járt a szája, amit nem is bántam. Imádtam nézni a formás ajkait. Mi van? ~
Olyan sok hülyeséget összehordott, hogy már a földön fetrengtem. Hatalmas forma a gyerek. Mikor meguntuk a zene hallgatást, amit Luhan lényegében végig hülyült, eléggé megéheztem. Elő is kaptam az egyik szendvicsemet, amit drága anyám csomagolt nekem, hátha megéhezem. Megkínáltam utazópartnerem is, de ő éppen lefoglalta magát a telefonommal. Engem személy szerint nem zavart, nem találhat benne semmi olyat, ami esetleg zavarba ejtő lehetne. Elkezdtem majszolni az elemózsiámat, ami megvolt rakva minden jóval. Természetesen amilyen kulturáltan tudok enni, a harmadik harapásnál össze is kentem a felsőmet. Gratulálok JinHee. ~ 
Meg sem próbáltam levakarni a foltot, hagytam a francba. Ki nézi? ~
Egy ideje eléggé nagy csend lepte el a kisbuszt, amit talán az időre is lehetett fogni. Igen, már hajnal volt. A többiekkel úgy nagyon nem is törődtem, inkább mindig Luhan -ra tévedt szemem. Már elég régóta csendben üldögélt és valamin nagyon ügyködött a készülékemen. Mikor megláttam kaján vigyorát, amit ismeretségünk óta először mutatott meg nekem, és nem is kell mondanom, hogy enyhén megállt a szívem, nem kicsit lepődtem meg. Mi lehet olyan érdekes, hogy már percek óta ilyen perverzen vigyorog? ~
És leesett. Hirtelen félrenyeltem és erős köhögőroham tört rám. Csapkodtam össze-vissza, mint valami retardált fóka és majd kiköptem a tüdőmet. Luhan ijedten dobta maga mellé az eddig Őt lefoglaló tárgyat és óvatosan kezdte el hátamat ütögetni. Szépen lassan lenyugodtam s könnyes szemeimet kezdtem el törölgetni.
- Huh, már azt hittem szájból-szájba kell majd téged lélegeztetnem. Kár, hogy ez elmaradt - biggyesztette le édesen ajkait. Majdnem ismét a fulladás szélére kerültem ennek hallatán. Ki ez a gyerek és hol van a cuki bambi? ~

- Amúgy tetszenek a képeid .. rólam - mutatta fel telefonomat, amelyben az egyik legszexibb képe virított. Igen, a félig kigombolt dzsekis, igen. ~ 
- Ez csak .. vagyis .. - na most nagy kakiban vagyok.
Szégyenlősen fordultam a másik irányba. Épp visszaakartam fordulni, mert kitaláltam egy frappáns választ, mikor egy kéz ragadta meg államat s fordította fejem maga felé. Luhan szája résnyire nyitva volt s belehelyezte hüvelykujját. Megnyalogatta majd felém kezdte nyújtani a benyálazott ujját. Én szájtátva figyeltem cselekedetét, mire a telefonom és a szendvicsem a földön kötött ki. Mióta tud Luhan szexi lenni? ~ 

Ujja már szám szélét súrolta. Szerencsém volt, hogy ültem, mert lábaim rendesen felmondták a szolgálatot. Nyelvét "aranyosan" kidugta oldalra majd dörzsölgetni kezdte nedves ujjával bőrömet. Ott helyben meghaltam. Csupán negyven másodperc lehetett az egész, mégis életem legszebb majdnem egy percén voltam túl.
- Bocsi, csak maszatos volt a szád - mosolygott aranyosan.
- É..én, ne..kösz..azt hiszem.. - és megszólalt a telefonom. Hála az égnek. ~

Fújtattam egyet, nem túl feltűnően, majd felvettem a földről telefonomat s egyúttal szendvicsemet is. Megnyomtam a hívás fogadását jelző gombot miközben visszapakoltam táskámba A SZENDVICSEMET.
- Igen? - próbáltam úgy leülni, hogy ne nézzek Luhan -ra. Nem jött össze. Beharapott ajkakkal és cuki mosolyával nézett...engem. AISH. ~
- Szia kicsim, mi újság? - hallottam meg anyám csilingelő hangját.
- Szia. Semmi különös, még úton vagyunk - tudtam le ennyivel.
- Értem, akkor majd hívj, ha odaértetek - kötötte a lelkemre.

- Igenis - forgattam meg szemeimet.
- Oh, és kicsikém. Ugye megtaláltad a szendvicseket?
- Me..meg, persze - pirultam el, miközben visszagondoltam...arra. - Most leteszem, mert elég fáradt vagyok, szia - s gyorsan kinyomtam.
Kellemes melegség töltött el, mikor Luhan nyugodt, rezdüléstelen arcát néztem. Elaludt. 

Miért kellett ennyire elvenned az eszem? Ez így nem lesz okés. 

Én is megpróbáltam elaludni, de valahogy ezek után inkább az előttem levő szék háttámláját fixíroztam.

Heebon POV.

Sehunnal egész úton elvoltunk azzal a nyalókával. Bevágott egy hisztit, mikor ráharaptam az édességre és az egész a számban maradt. Én jót röhögtem rajta, de mindegy. Mikor leállt a busz mindenki egy emberként sóhajtott fel. Azért elég fárasztó tud lenni egy több órás utazás... Kint már nagyban sötét volt, de ez természetes, már hajnali 3 körül járt az idő. Leszálltunk a járműről, a sofőr segítségével kiszedtük a csomagtartóból a bőröndjeinket. Nem sokat kellett cipekednünk, mert a faház pár méterre volt tőlünk.
- Kettes szobák vannak, döntsétek el, hogy lesztek - mondta egyhangúan a buszsofőr. Hirtelen megtorpantam. Az eddig mellettem haladó Sehun hátrafordult, s letámadta Luhant.
- Legyünk szobatársaak! - kiabált. Az idősebbik egy vállrántással válaszolt. Látszott rajta, hogy nincs kedve még az élethez se, hiszen éppen most kelt fel. JinHee hirtelen belém karolt.
- Én mással nem vagyok hajlandó osztozni egy szobán! Ugye leszel velem, Heebon? - pislogott rám nagyokat. Mosolyogva bólintottam egyet. Kris ment elől, nála volt a kulcs. Kinyitotta az ajtót, majd mind a hatan bementünk a házba. Volt egy kisebb előszoba, nappali, s négy ajtó. Valószínűleg a három háló és a fürdő.
- Miénk az első szoba! - futott az ajtóhoz Sehun, majd kinyitotta és már el is tűnt.
- Akkor mi alszunk a harmadikban - súgta nekem oda JinHee csillogó szemekkel, majd velem karöltve indult el az ajtó felé.
- Yaa! És én? - hallottuk meg Younghee hangját, de tudtam hogy ha maradunk újabb cirkusz lenne, így inkább gyorsan bevonultunk a szobába.
- Tuti ki lesz akadva... - sóhajtva dőltem be a jobboldali ágyba.
- Ő úgy is jobban ki jön a fiúkkal - vont vállat barátnőm, majd követte a példám. - Egyébként is .. most jobbnak látom elkerülni őt - húzta el száját.
- Miért is? - támaszkodtam könyökeimre.
- Valami baja van velem, de fogalmam sincs, hogy mit tehettem ellene. A buszon olyan fura volt, ha szemmel lehetett volna ölni, már tuti nem élnék - fúrta fejét az egyik kispárnába és beleordított.
Kuncogtam rajta, majd hirtelen megvilágosodtam.
- Mond csak JinHee, a buszos ügy előtt nem csinált hasonlókat?
- Nem, még egyszer sem - fejét fel sem emelve dünnyögte a párnába. - Miért kérdezed?
- Van egy elképzelésem, hogy mi zavarhatja veled kapcsolatban - vakargattam játékosan államat.
- És mi az? - emelte fel nagy hévvel fejét.
- Nem tudom, hogy észrevetted-e, de Younghee mindig is furcsán viselkedett Luhan közelében...
- Hogy kerül a képbe Luhan? - nézett érdekesen.
- Ha végighallgatnál, tudnád.
- Jó, bocsi - motyogta.
- Na szóval. A buszos dolog előtt, ti Luhan-nal sosem voltatok különösebben együtt - magyaráztam. - És miután ma Luhan mellé ültél, Younghee beharagudott rád.
- Szóval, arra akarsz célozni, hogy Younghee féltékeny rám? - kerekedtek ki a szemei.
- Pontosan - bólogatott nagyokat. - Rólad tudom, hogy amióta az SM-hez kerültél, fülig szerelmes vagy Luhan-ba. De ha jobban belegondolsz, Younghee-ről alig tudunk valamit, pedig már 2 éve együtt dolgozunk. Ki tudja, lehet neki is tetszik Luhan...
- Lehetetlen - nevette el magát JinHee. - Szerinted egy olyan lánynak, mint ő, pont Luhan fog tetszeni? - hitetlenkedett. - Épp ellenkezőleg! Az ő esetei merem állítani, hogy azok a kockahas rossz fiúk!
- Van benne valami, de... Más magyarázatot nem tudok - feküdtem vissza az ágyba és kezdtem a plafont fixírozni.
- Oké, tegyük fel, hogy az elméleted helyes. Mit tegyek most? Nekem nagyon bejön Luhan és eszem ágában sincs visszautasítani, mikor látszólag nyit felém, de nyilván Younghee -t sem akarom megbántani - keseredett el, segítenem kellett.
- Először... azt kéne kiderítenünk, hogy Younghee-nek tényleg tetszik-e Luhan - ültem fel. - Ha tényleg tetszik neki, akkor meg Luhan-ra kell bízni a döntést - mondtam a lehető legokosabbat, ami eszembe jutott.
- De ha Younghee-t választja? - aggodalmaskodott barátnőm.
- Szerintem, akkor ma kért volna meg téged, hogy ülj mellé? Ez egy jel lehet - mosolyodtam rá. - És addig nincs nagy probléma míg Younghee Kris -sel van.
Válaszul csak egy nyugodt mosollyal arcán bólintott párat, majd feltápászkodott az ágyról.
- Te meg hova készülsz? - néztem, ahogy kifele tart a szobából.
- Elhúzok fürödni, mivel Luhan akciója miatt semmit sem tudtam aludni az úton és hulla vagyok - magyarázta, miközben előszedte a fürdőszobába szükséges kellékeit.
- Akció? Miféle akció? - néztem rá sejtelmesen.
- Majd lefekvés előtt mesélek - legyintett mosolyogva majd el is tűnt.
Szinte rögtön kopogásra lettem figyelmes.
- Mit felejtettél itt, te bolond lány? - nevettem, mire nyílt az ajtó, de aki bejött .. arra nem számítottam.
- Jöttem a nyalókámért - mondta lányos hangon.
- Hát te nem vagy normális - csapkodtam röhögve, mivel még egy szempilla rebegtetést is lenyomott.
- Most miért mondasz ilyet nekem? - biggyesztette le ajkait.
- Mit akarsz, Sehun? - nyugtattam le magam.
- Luhan bealudt én meg unatkoztam, szóval jöttem boldogítani téged - huppant le mellém.
Fantasztikus, hogy milyen ötletei vannak így hajnalban. ~

~ 1. rész

Heebon POV.

- Sehun fejezd már be! Ti komolyan így akartok bármit is csinálni? - szóltam rá a Luhan hátán nyafogó maknaera. - Szállj már le róla! - kiabáltam.

- De én az ő párja akarok lenniiiiiiiii! - szinte visított.

- Valaki adjon egy légycsapót! - Szinte megcsillantak szemeim, mikor megláttam egyet a polcon. Odamentem érte, gyorsan felkaptam. Visszamentem a két idiótához, elkezdtem a fiatalabbikat csapkodni.

- Te mit művelsz? - ordibált. - Ez fáj, ez fáj, ez fááááááj! Hagyd már abba! - folytatta. Addig ütöttem, míg nem állt a két lábán. - De akkor is... - rávágtam a fejére. - Jó, Luhan a te párod - forgatta szemeit. Kacsintottam egyet, a légycsapót pedig visszatettem a helyére.

- És akkor most próbál... - körülnéztem a teremben - ...junk - kiguvadt szemekkel pásztáztam a többieket. Mindenki veszekedett mindenkivel.
- Még, hogy Krisus, aki mindenben tökéletes... komolyan Wu Fan, hogy lehetsz ennyire két ballábas? - kelt ki magából JinHee.
- Sehun gyere már ide, az isten áldjon meg! - ráncigálta Younghee a fiút. Hirtelen kicsapódott az ajtó, mindenki abbahagyta amit csinált, s odakapta tekintetét. Jobb is volt, hiszen Sooman lépett be a helyiségbe.

Younghee POV.

- Mért van az, hogy akárhányszor beteszem ide a lábam, mindig csak a veszekedésetek hallom? - kezdte Sooman, miközben a halántékát masszírozta.

- Én csak... - kezdte Sehun, de hátba csaptam, mire azonnal elhallgatott.

- Elegem lett... Nincs több vita! - hagyta abba halántéka masszírozását, majd komolyan nézett ránk. - Ez lesz a nyitótánc! Nem ronthatjátok el! - emelte fel a hangját. - Viszont, ha így folytatjátok az egész koncertből csak egy viccet csináltok. 1 hónap van még vissza. Addig elküldelek titeket.
- Hogy mi!? - mondtuk mind egyszerre.
- Az SM egyik házába mentek az erdőbe. 1 hónapon keresztül magatok lesztek. Nem érdekel mit csináltok ott... - magyarázta. - De ha visszajöttetek, akkor rögtön a koncerten mutatjátok meg mi lett a táncból. Ha elrontjátok, vége a pályafutásotoknak. - jelentette ki könnyedén, majd fogta magát és elsétált.
- Sehun! - fordultam azonnal partnerem felé, majd szúrós pillantással méregettem. - Te agy hülye! - csaptam fejbe. - Komoly kiakartad még nála is verni a hisztit, hogy Luhan-t akarod a párodnak!?
- Én csak.. - biggyesztette le ajkait. Láttam rajta hogy közel áll a síráshoz, így inkább elsétáltam onnan és a sarokban foglaltam helyet.
Ezután mindenki csöndben maradt. Nem értettük, hogy most mi van. Elküld minket hatunkat egy tök eldugott helyre?
- Hamarosan indultok. - jött be Suho mosolyogva. - Most üzente Sooman.

JinHee POV.

- Megölöm, isten bizony, hogy most megölöm - indult meg Sehun felé Younghee. Szerencsére még éppen időben kaptunk az ideges lány után.

- Hiába ölöd meg. Attól még el kell mennünk - mérlegelt Kris.

- Na, a másik agytröszt - forgattam meg szemeimet.

- Parancsolsz? - emelte rám tekintetét kimérten.

- Jól hallottad! Ha már táncolni nem tudsz, legalább eszed lehetne - vágtam oda neki félvállról.

- Ha már táncolni nem tudsz, legalább eszed lehetne - kezdett el kapálózni és elvékonyított hangon próbált engem utánozni.

Luhan a szája elé tette kezét, mert majdnem pofán röhögött. Sehun viszont térdeit csapkodta miközben egyáltalán nem leplezte jókedvét.
- Oké, most én nyírom ki - futottam felé.
- Neeee, hagyjál! - rohant ki a teremből.
- Na így kell ezt csinálni - örültem a fejemnek. - Te még itt vagy? - pillantottam  Kris-re.
- Ti tényleg nem vagytok semmik - vakarta tarkóját Suho. - Nem akarok zavarni, de jobb lenne készülnötök - a végét szinte elharapta.
- Csodás - színlelt izgatottságot Heebon.
Ám vele ellentétben Luhan szemei szinte felcsillogtak.

Vajon ennyire örül egy ilyen kényszer utazásnak? ~

Younghee POV.

Miután Suho elment, egymást kezdtük nézni néma csendben, majd Heebon fogta magát, felállt és elsétált. Őt követte JinHee, majd Sehun és Luhan. Nagyot sóhajtva álltam fel én is, majd Kris elé sétáltam.

- Gyere - nyújtottam felé a kezem, hogy ha kell felsegítem.

- Inkább te ülj le - mosolyodott el, mire én leültem mellé. 

- Azt hiszem kemény egy hónap elé nézünk... - motyogtam.

- Figyelj, ha kicsit mindannyian összeszedjük magunkat, nem lesz olyan vészes... 

- Nekem akkor sem fog menni! - pattantam fel. - Én ezt nem akarom! - kezdtem nyafogni, de amint észrevettem magam, befejeztem.

- Mért? - nézett rám érdekes Kris.

- Tudod... őő... - jöttem azonnal zavarba. - Mennem kéne, majd beszélünk. Szia! - intettem neki, majd mielőtt bármit szólhatott volna, kirohantam a teremből és egyenesen haza vettem az irányt.

Nem, ezt nem mondhatom el senkinek.

Hazaérve azonnal pakolászni kezdtem. Nem nagyon érdekeltek anyuék, így azt sem találtam fontosnak, hogy megemlítsem nekik, hogy pár óra múlva elutazom egy hónapra. Úgyse érdekli őket, ha eltűnök..
Miután mindent bepakoltam, hulla fáradtan dőltem az ágyamba és rögtön el is nyomott az álom.

- Younghee, hol vagy!? - ordított a telefonba JinHee. - Az isten szerelméért, hogy aludhattál el? 

- Én.. izéé... - kezdtem de azonnal félbeszakított. 

- Luhan most indul - jelentette ki, majd kinyomta a telefont.
- Mért ő? MÉRT PONT Ő!? - sipítottam, mert levertem magamnak egy gyors hiszit.
Nem volt sok időm, így 5 perc után felhagytam a hisztivel és gyorsan elkészülődtem. Mire kiértem a ház elé, Luhan már ott várt nekidőlve a kocsinak.
Mért néz ki ilyen jól? - ámuldoztam, de mikor rájöttem, hogy mit csinálok, gyorsan megráztam a fejem, majd biccentettem neki egyet és beültem az anyósülésre.
- Baj van? Elég frusztráltnak tűnsz - fordult felém, mikor már az SM elé értünk.
- Csak... semmi kedvem ehhez az egészhez - sóhajtottam és már szálltam is ki a kocsiból.
- Szerintem jó muri lesz - követte példám mosolyogva. Erre már nem tudtam mit mondani inkább hallgattam és bebattyogtam Sooman irodájába, ahol a többiek vártak már idegesen.
Egy gyors lecseszés után Suho kíséretében mentünk vissza az SM elé, ahol egy kisebb busz állt.
- JinHee, ülsz mellém? - állt a lány elé Luhan csillogó szemekkel.
- Persze - bólogatott JinHee, majd Luhan-nal beültek a buszba.
Tudtam... csak nekem lehet ilyen szerencsém. Ezentúl már reménykednem sem kell... de JinHee, ezt még visszakapod! 
Miután találkozott a tekintete JinHee-ével, azonnal Heebon felé vettem az irányt. Nem érdekelt innentől JinHee, ezzel most elég rossz pontot ért el nálam!
- Heebon. - erőltetett mosollyal álltam mellé. - Ülhetek melléd? - kérdeztem a lehető legaranyosabb hangomon.
- Most nem érek rá, nem látod!? - mondta mérgesen, majd otthagyott és a Kris-Sehun páros után futott.
- Ezt nem hiszem el... nem elég, hogy JinHee és Luhan, de még Heebon is tök bunkó velem. Mi a jó fenét csináltam, hogy ennyire nem kedvel senki!? - dünnyögni és toporzékolni kezdtem, mire egy kéz ragadta meg a csuklóm és hirtelen rántott be a buszba, majd ültetett le az ablak melletti székre. - Mi a...? - kaptam a fejem az "el rablóm felé"
- Nézd. - bökött a fejével Kris, Sehun és Heebon felé. - Ezért volt olyan - mondta.
- Ohhh ~
- Ugye nem baj, hogy mellettem kell ülj? - kérdezte meg. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Ez tényleg Kris?
- Ő... nem - mondtam zavartan.
- Akkor jó - húzta ajkait széles mosolyra, majd hátradöntötte a fejét és lehunyta szemeit.
Mért ilyen furcsa ma mindenki!?

JinHee POV.

Nagyon megörültem, mikor Luhan arra kért, üljek mellette az úton. Bár szerintem elég jól leplezem, de az igazság az, hogy elcsavarta a fejem. Imádom a gyerekes énjét ugyanakkor a szexis énjéért is élek - halok. Amint helyet foglaltunk síri csend lett kettőnk között. Kicsit zavart is, hogy nem kommunikálunk. Épp felakartam állni, hogy előhalásszam fülhallgatómat, mikor karom után kapott.
- Megígérted, hogy velem ülsz - biggyesztette le ajkait.
- Tudod Luhan - hajoltam közelebb hozzá. Mintha elpirult volna. - Csak a fülhallgatómat szeretném elővenni. Megengeded? - néztem engem fogva tartó kezére, hogy ideje lenne elengednie. Pedig mennyire megtudnám szokni a közelségét. ~
- Ohh.. bocsánat - nevetett fel kínjában és inkább az ablakon bámult ki.
De édeeeeees. ~
Gyorsan előkaptam a táskám első zsebéből a vágyott tárgyat s ültem volna vissza helyemre, mikor Younghee szúrós tekintetével találkozott az én először kedves majd meglepett tekintetem. Eltátogtam neki egy ' Mi a baj ' -t, de ő csak sértődötten fogta magát és inkább Kris társaságát élvezte, ami kissé meg is lepett.
Ezt meg mi lelhette? Mindegy, majd kifaggatom. Csak érjünk oda. ~
- Mit hallgatsz? - zökkentett ki egy édes hang gondolat menetemből.
- Höhh? - fordultam felé, mire felkuncogott.
- Csak gondoltam, ha nem baj akkor hallgathatnám én is veled a zenét? Az én fülesem valahol isten tudja hol van - vakarta meg feje búbját s közben gondolkozást színlelt. Ezen nevettem egy jóízűt.
- Felőlem - mosolyogva nyújtottam felé jobb fülesem. - De figyelmeztetlek, szinte csak EXO számok vannak a telefonomon.
- Szeretem, ha egy lánynak jó ízlése van.
Csak ennyit mondott s míg szemembe nézett ravasz mosolyával, behelyezte fülébe a kölcsönadott eszközt. Nyeltem egy nagyot és el is indítottam az első számot.
- Geurae Wolf, naega Wolf, Awoo~ Ah, saranghaeyo! Nan neukdego, neon minyeo. - énekeltük egyszerre.
Fel se tűnt, de Luhan mellett úgy elrepül az idő. Meg is feledkeztem a gondról .. Mi baja lehet velem Younghee -nek? ~

Heebon POV.

Younghee erőltetett vigyorral az arcán fordult felém. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Valami baj van? - érdeklődtem óvatosan. Idegesen rázta meg a fejét. Megrántottam vállamat, inkább ráhagytam a dolgot. Körbenéztem a buszon. Egy valakin akadt meg a szemem. Sehun. Bágyadtan nézett maga elé, nagyokat sóhajtozott, rázta a fejét. Odamenni nem akartam hozzá, jobb ötletem volt. Előkaptam a telefonomat, megnyitottam az üzeneteket, s elkezdtem egy újat bepötyögni.

Címzett: Sehun
Minden oké, maknae? :)

Gyorsan rányomtam a küldésre mielőtt meggondoltam volna magam. Végigkövettem szememmel, míg zsebéből előveszi a rezgő készüléket, s elolvassa azt a pár szót. Halvány mosoly szökött arcára, pillanatokkal később sms-t kaptam.

Címzett: Heebon
Persze, csak kicsit elgondolkodtam... De édi vagy, hogy aggódtál értem, Noona! :33

Címzett: Sehun
Oké, tényleg semmi bajod. :D Hát akkor jó gondolkodást, csak meg ne ártson! :D

Címzett: Heebon
Bekapod...:O

Kiguvadt szemekkel néztem a képernyőt. Elraktam a telefonomat, Sehunra néztem, az ablakon bámult ki. Odasettenkedtem a mellette ülő Kris-hez. Suttogni kezdtem neki.
- Kris, kérhetek egy szívességet? - pislogtam nagyokat. A leader csak bólintott. - Cserélünk helyet? - ismét bólintott, felállt a helyéről, s Younghee mellé pattant le. Halkan foglaltam helyet én is.
- Hyung, mikor érünk... - fordult felém - ... oda - arca szinte lesápadt.
- Szóval kapjam be... - mondtam, miközben végig a szemébe néztem. Nyelt egy hatalmasat.
- Én azt úgy értettem, hogy... hogy... Őőőő... - kereste a szavakat.
- Hogy? Na, mondjad csak, kíváncsian várom a magyarázatot - melleim előtt összekulcsoltam karjaimat.
- Úgy, hogy... Kapd be a nyalókámat! - Kotorászni kezdett zsebében, s előhúzott belőle egy nyalókát. Odanyújtotta nekem. - Tessék noona, ez a tiéd - vigyorgott. Elvettem tőle, kibontottam és bekaptam. Lebiggyesztett ajkakkal figyelte, hogy ízlelgetem az édességet.
- Na, mi van? Azt mondtad az enyém - kacsintottam.
- De... Mindegy - ismét az ablakhoz fordult. - Csak az a kedvencem... - motyogta. Felkuncogtam gyerekes viselkedésén.
- Nekem is. De ha gondolod visszaadom. Nem akarok dagadt lenni - mondtam mosolyogva.
- Oké - jött rögtön izgalomba. Visszaadtam neki a cukrot. Rögtön bevette a szájába, s láthatóan tényleg az volt a kedvence, hiszen fülig ért a szája.
- Olyan vagy, mint egy öt éves - kacagtam.
- Nem iiis! Amúgy... Ezen rajta volt a nyálad. Szóval most olyan, mintha csókolóznánk! - hatalmasakat pislogott rám. Istenem, ez a fiú tényleg olyan, mint egy óvodás... ~

~ Szereplők

Park JinHee

Egy átlagos két gyermekes család legkisebb tagja. 19 éves önfejű, makacs és teljesen magának való, nagyszájú lány. JinHee mindig is félvállról vette a tanulást a kötelezettségeket és nehezére esett bármit is végig csinálni. De ez hamar megváltozott, mikor csatlakozott egy tánccsoporthoz. Onnantól kezdve másnak sem élt, csak a táncnak és eldöntötte, hogyha bele is pusztul, de bekerül Szöul egyik legnagyobb ügynökségének táncosai közé, hiszen minden álma, hogy híres legyen mint táncos. Maga sem hitte el, mikor azzal hívták fel, hogy ezentúl ő is erősíti az SM legénységét. De az első kihívása alkalmával egyszerre kerül bajba és esik szerelembe.Vajon milyen kapcsolata lesz a másik két táncos lánnyal? És vajon beteljesülhet szerelme egy nála idősebb fiúval, aki ráadásul a gyökeres ellentéte?

Lee Heebon

 21 éves, elvált szülők gyermeke, anyukáját utoljára körülbelül 2 évesen látta, azóta apukájával és bátyjával él együtt. Visszahúzódó, nem sok barátja van. Viszont ha felidegesítik, akkor senki sem jár túl jól. Nem volt még komoly kapcsolata, egy megfelelő fiút sem talált, mindegyiküket túl éretlennek és gyerekesnek találta. Nem szívesen járna nála fiatalabbal... Középiskolában szinte kitűnő tanuló volt, ám az egyetemet félbehagyta, mert túl sok anyagi gonddal járt. Hobbija a modellkedés, de valójában a tánc a lételeme. Eddig minden próbálkozása hiábavaló volt, ám végre sikerült bekerülnie egy ügynökségébe, méghozzá Dél-Korea egyik legismertebbjébe, az SM Townba. Végre valóra válhat az álma. Vagy mégsem..?

Jung Younghee

17 éves és egyedüli gyerek a családjában. Kislányos kinézete ellenére eléggé vad és komoly. Bár, ha rájön az öt perc, sosem lehet tudni milyenné válik. Rengeteget beszél és hiperaktív. Nem tud öt percet egy helyben ülni, mindig kell csinálnia valamit, ami miatt sokszor bajba kerül. Nagyon nehezen lesz szerelmes, de ha ez megtörténik vele, akkor bármit képes megtenni azért, hogy övé legyen a fiú. Nem igen vannak barátai, inkább magányosabb típus. Szülei nem nagyon foglalkoznak vele, ezért mindig egy a saját feje után. Azon a bizonyos napon is épp csak heccből ment el az SM-be felvételizni, mint táncos, mert megtetszett neki az ötlet. De arra nem gondolt, hogy szerelmes is lesz...

****

LuHan

Luhan a nemrég debütált banda tagja, az EXO-é. Eléggé visszafogott fiú, mégis minden hülyeségben társra találnak benne csapattársai. Mikor megtudta, hogy az új táncosokkal fognak fellépni teljesen izgatottá vált és a 23 életévéből lazán letagadhatott volna tízet. Keveset beszél, inkább a tettek embere. Kisfiús, cuki arcának köszönhetően rengeteg lány kedvence és ideálja. Viszont ha a színpadra lép igazi férfi válik belőle. De vajon az új lányokkal eljutnak egyáltalán a színpadig? Vagy elbuknak? S mi van akkor, ha Luhan nem csak, mint táncpartnert szereti ..Őt?

Sehun

20 éves fejével az EXO nevű fiúbanda legfiatalabb tagja. A színpadon legtöbbször csendes, visszafogott, komoly oldalát mutatja meg, ám valóban ezeknek teljesen ellentéte. Szinte be nem áll a szája, állandóan hülyül a többiekkel. Legjobb barátja Luhan, amit sokszor a rajongók félre is értenek. Legtöbbször ezen csak röhögni tud. Nem volt még normális kapcsolata, ám elég könnyen szerelmes tud lenni. Szeret táncolni, ilyen téren Kai-t tartja példaképének. Meg is lepődik, mikor társa helyett őt kérik fel a hamarosan megrendezésre kerülő SM koncert nyitótáncába. Vajon milyen változásokat fog hozni az életében ez a dolog...?

Kris

Kris az EXO-M leadere és rappere. 22 éves létére elég férfias és mondhatni elég szexuális. Általában mindig csendben van és csupán csak a megjelenésével képes elcsitítani a balhékat. Sokszor komoly, de ha cikisnek tart egy szituációt, vagy jó kedvében van, mindig viccelődik és nevet. Ő az EXO apukája. Nem igazán volt még szerelmes, jobban szereti távol tartani magát a lányoktól, - még is szeret szexuális lenni -, és nem igen kommunikál velük. Bár tánctudása elég gyatra, még is őt kérik fel, - két másik EXO taggal együtt -, az elkövetkezendő SMTOWN koncert egyik nyitótánca előadására. Vajon sikerül végigcsinálnia a fellépést? És távol tudja tartani magát a szerelemtől?