~ 1. rész

Heebon POV.

- Sehun fejezd már be! Ti komolyan így akartok bármit is csinálni? - szóltam rá a Luhan hátán nyafogó maknaera. - Szállj már le róla! - kiabáltam.

- De én az ő párja akarok lenniiiiiiiii! - szinte visított.

- Valaki adjon egy légycsapót! - Szinte megcsillantak szemeim, mikor megláttam egyet a polcon. Odamentem érte, gyorsan felkaptam. Visszamentem a két idiótához, elkezdtem a fiatalabbikat csapkodni.

- Te mit művelsz? - ordibált. - Ez fáj, ez fáj, ez fááááááj! Hagyd már abba! - folytatta. Addig ütöttem, míg nem állt a két lábán. - De akkor is... - rávágtam a fejére. - Jó, Luhan a te párod - forgatta szemeit. Kacsintottam egyet, a légycsapót pedig visszatettem a helyére.

- És akkor most próbál... - körülnéztem a teremben - ...junk - kiguvadt szemekkel pásztáztam a többieket. Mindenki veszekedett mindenkivel.
- Még, hogy Krisus, aki mindenben tökéletes... komolyan Wu Fan, hogy lehetsz ennyire két ballábas? - kelt ki magából JinHee.
- Sehun gyere már ide, az isten áldjon meg! - ráncigálta Younghee a fiút. Hirtelen kicsapódott az ajtó, mindenki abbahagyta amit csinált, s odakapta tekintetét. Jobb is volt, hiszen Sooman lépett be a helyiségbe.

Younghee POV.

- Mért van az, hogy akárhányszor beteszem ide a lábam, mindig csak a veszekedésetek hallom? - kezdte Sooman, miközben a halántékát masszírozta.

- Én csak... - kezdte Sehun, de hátba csaptam, mire azonnal elhallgatott.

- Elegem lett... Nincs több vita! - hagyta abba halántéka masszírozását, majd komolyan nézett ránk. - Ez lesz a nyitótánc! Nem ronthatjátok el! - emelte fel a hangját. - Viszont, ha így folytatjátok az egész koncertből csak egy viccet csináltok. 1 hónap van még vissza. Addig elküldelek titeket.
- Hogy mi!? - mondtuk mind egyszerre.
- Az SM egyik házába mentek az erdőbe. 1 hónapon keresztül magatok lesztek. Nem érdekel mit csináltok ott... - magyarázta. - De ha visszajöttetek, akkor rögtön a koncerten mutatjátok meg mi lett a táncból. Ha elrontjátok, vége a pályafutásotoknak. - jelentette ki könnyedén, majd fogta magát és elsétált.
- Sehun! - fordultam azonnal partnerem felé, majd szúrós pillantással méregettem. - Te agy hülye! - csaptam fejbe. - Komoly kiakartad még nála is verni a hisztit, hogy Luhan-t akarod a párodnak!?
- Én csak.. - biggyesztette le ajkait. Láttam rajta hogy közel áll a síráshoz, így inkább elsétáltam onnan és a sarokban foglaltam helyet.
Ezután mindenki csöndben maradt. Nem értettük, hogy most mi van. Elküld minket hatunkat egy tök eldugott helyre?
- Hamarosan indultok. - jött be Suho mosolyogva. - Most üzente Sooman.

JinHee POV.

- Megölöm, isten bizony, hogy most megölöm - indult meg Sehun felé Younghee. Szerencsére még éppen időben kaptunk az ideges lány után.

- Hiába ölöd meg. Attól még el kell mennünk - mérlegelt Kris.

- Na, a másik agytröszt - forgattam meg szemeimet.

- Parancsolsz? - emelte rám tekintetét kimérten.

- Jól hallottad! Ha már táncolni nem tudsz, legalább eszed lehetne - vágtam oda neki félvállról.

- Ha már táncolni nem tudsz, legalább eszed lehetne - kezdett el kapálózni és elvékonyított hangon próbált engem utánozni.

Luhan a szája elé tette kezét, mert majdnem pofán röhögött. Sehun viszont térdeit csapkodta miközben egyáltalán nem leplezte jókedvét.
- Oké, most én nyírom ki - futottam felé.
- Neeee, hagyjál! - rohant ki a teremből.
- Na így kell ezt csinálni - örültem a fejemnek. - Te még itt vagy? - pillantottam  Kris-re.
- Ti tényleg nem vagytok semmik - vakarta tarkóját Suho. - Nem akarok zavarni, de jobb lenne készülnötök - a végét szinte elharapta.
- Csodás - színlelt izgatottságot Heebon.
Ám vele ellentétben Luhan szemei szinte felcsillogtak.

Vajon ennyire örül egy ilyen kényszer utazásnak? ~

Younghee POV.

Miután Suho elment, egymást kezdtük nézni néma csendben, majd Heebon fogta magát, felállt és elsétált. Őt követte JinHee, majd Sehun és Luhan. Nagyot sóhajtva álltam fel én is, majd Kris elé sétáltam.

- Gyere - nyújtottam felé a kezem, hogy ha kell felsegítem.

- Inkább te ülj le - mosolyodott el, mire én leültem mellé. 

- Azt hiszem kemény egy hónap elé nézünk... - motyogtam.

- Figyelj, ha kicsit mindannyian összeszedjük magunkat, nem lesz olyan vészes... 

- Nekem akkor sem fog menni! - pattantam fel. - Én ezt nem akarom! - kezdtem nyafogni, de amint észrevettem magam, befejeztem.

- Mért? - nézett rám érdekes Kris.

- Tudod... őő... - jöttem azonnal zavarba. - Mennem kéne, majd beszélünk. Szia! - intettem neki, majd mielőtt bármit szólhatott volna, kirohantam a teremből és egyenesen haza vettem az irányt.

Nem, ezt nem mondhatom el senkinek.

Hazaérve azonnal pakolászni kezdtem. Nem nagyon érdekeltek anyuék, így azt sem találtam fontosnak, hogy megemlítsem nekik, hogy pár óra múlva elutazom egy hónapra. Úgyse érdekli őket, ha eltűnök..
Miután mindent bepakoltam, hulla fáradtan dőltem az ágyamba és rögtön el is nyomott az álom.

- Younghee, hol vagy!? - ordított a telefonba JinHee. - Az isten szerelméért, hogy aludhattál el? 

- Én.. izéé... - kezdtem de azonnal félbeszakított. 

- Luhan most indul - jelentette ki, majd kinyomta a telefont.
- Mért ő? MÉRT PONT Ő!? - sipítottam, mert levertem magamnak egy gyors hiszit.
Nem volt sok időm, így 5 perc után felhagytam a hisztivel és gyorsan elkészülődtem. Mire kiértem a ház elé, Luhan már ott várt nekidőlve a kocsinak.
Mért néz ki ilyen jól? - ámuldoztam, de mikor rájöttem, hogy mit csinálok, gyorsan megráztam a fejem, majd biccentettem neki egyet és beültem az anyósülésre.
- Baj van? Elég frusztráltnak tűnsz - fordult felém, mikor már az SM elé értünk.
- Csak... semmi kedvem ehhez az egészhez - sóhajtottam és már szálltam is ki a kocsiból.
- Szerintem jó muri lesz - követte példám mosolyogva. Erre már nem tudtam mit mondani inkább hallgattam és bebattyogtam Sooman irodájába, ahol a többiek vártak már idegesen.
Egy gyors lecseszés után Suho kíséretében mentünk vissza az SM elé, ahol egy kisebb busz állt.
- JinHee, ülsz mellém? - állt a lány elé Luhan csillogó szemekkel.
- Persze - bólogatott JinHee, majd Luhan-nal beültek a buszba.
Tudtam... csak nekem lehet ilyen szerencsém. Ezentúl már reménykednem sem kell... de JinHee, ezt még visszakapod! 
Miután találkozott a tekintete JinHee-ével, azonnal Heebon felé vettem az irányt. Nem érdekelt innentől JinHee, ezzel most elég rossz pontot ért el nálam!
- Heebon. - erőltetett mosollyal álltam mellé. - Ülhetek melléd? - kérdeztem a lehető legaranyosabb hangomon.
- Most nem érek rá, nem látod!? - mondta mérgesen, majd otthagyott és a Kris-Sehun páros után futott.
- Ezt nem hiszem el... nem elég, hogy JinHee és Luhan, de még Heebon is tök bunkó velem. Mi a jó fenét csináltam, hogy ennyire nem kedvel senki!? - dünnyögni és toporzékolni kezdtem, mire egy kéz ragadta meg a csuklóm és hirtelen rántott be a buszba, majd ültetett le az ablak melletti székre. - Mi a...? - kaptam a fejem az "el rablóm felé"
- Nézd. - bökött a fejével Kris, Sehun és Heebon felé. - Ezért volt olyan - mondta.
- Ohhh ~
- Ugye nem baj, hogy mellettem kell ülj? - kérdezte meg. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Ez tényleg Kris?
- Ő... nem - mondtam zavartan.
- Akkor jó - húzta ajkait széles mosolyra, majd hátradöntötte a fejét és lehunyta szemeit.
Mért ilyen furcsa ma mindenki!?

JinHee POV.

Nagyon megörültem, mikor Luhan arra kért, üljek mellette az úton. Bár szerintem elég jól leplezem, de az igazság az, hogy elcsavarta a fejem. Imádom a gyerekes énjét ugyanakkor a szexis énjéért is élek - halok. Amint helyet foglaltunk síri csend lett kettőnk között. Kicsit zavart is, hogy nem kommunikálunk. Épp felakartam állni, hogy előhalásszam fülhallgatómat, mikor karom után kapott.
- Megígérted, hogy velem ülsz - biggyesztette le ajkait.
- Tudod Luhan - hajoltam közelebb hozzá. Mintha elpirult volna. - Csak a fülhallgatómat szeretném elővenni. Megengeded? - néztem engem fogva tartó kezére, hogy ideje lenne elengednie. Pedig mennyire megtudnám szokni a közelségét. ~
- Ohh.. bocsánat - nevetett fel kínjában és inkább az ablakon bámult ki.
De édeeeeees. ~
Gyorsan előkaptam a táskám első zsebéből a vágyott tárgyat s ültem volna vissza helyemre, mikor Younghee szúrós tekintetével találkozott az én először kedves majd meglepett tekintetem. Eltátogtam neki egy ' Mi a baj ' -t, de ő csak sértődötten fogta magát és inkább Kris társaságát élvezte, ami kissé meg is lepett.
Ezt meg mi lelhette? Mindegy, majd kifaggatom. Csak érjünk oda. ~
- Mit hallgatsz? - zökkentett ki egy édes hang gondolat menetemből.
- Höhh? - fordultam felé, mire felkuncogott.
- Csak gondoltam, ha nem baj akkor hallgathatnám én is veled a zenét? Az én fülesem valahol isten tudja hol van - vakarta meg feje búbját s közben gondolkozást színlelt. Ezen nevettem egy jóízűt.
- Felőlem - mosolyogva nyújtottam felé jobb fülesem. - De figyelmeztetlek, szinte csak EXO számok vannak a telefonomon.
- Szeretem, ha egy lánynak jó ízlése van.
Csak ennyit mondott s míg szemembe nézett ravasz mosolyával, behelyezte fülébe a kölcsönadott eszközt. Nyeltem egy nagyot és el is indítottam az első számot.
- Geurae Wolf, naega Wolf, Awoo~ Ah, saranghaeyo! Nan neukdego, neon minyeo. - énekeltük egyszerre.
Fel se tűnt, de Luhan mellett úgy elrepül az idő. Meg is feledkeztem a gondról .. Mi baja lehet velem Younghee -nek? ~

Heebon POV.

Younghee erőltetett vigyorral az arcán fordult felém. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Valami baj van? - érdeklődtem óvatosan. Idegesen rázta meg a fejét. Megrántottam vállamat, inkább ráhagytam a dolgot. Körbenéztem a buszon. Egy valakin akadt meg a szemem. Sehun. Bágyadtan nézett maga elé, nagyokat sóhajtozott, rázta a fejét. Odamenni nem akartam hozzá, jobb ötletem volt. Előkaptam a telefonomat, megnyitottam az üzeneteket, s elkezdtem egy újat bepötyögni.

Címzett: Sehun
Minden oké, maknae? :)

Gyorsan rányomtam a küldésre mielőtt meggondoltam volna magam. Végigkövettem szememmel, míg zsebéből előveszi a rezgő készüléket, s elolvassa azt a pár szót. Halvány mosoly szökött arcára, pillanatokkal később sms-t kaptam.

Címzett: Heebon
Persze, csak kicsit elgondolkodtam... De édi vagy, hogy aggódtál értem, Noona! :33

Címzett: Sehun
Oké, tényleg semmi bajod. :D Hát akkor jó gondolkodást, csak meg ne ártson! :D

Címzett: Heebon
Bekapod...:O

Kiguvadt szemekkel néztem a képernyőt. Elraktam a telefonomat, Sehunra néztem, az ablakon bámult ki. Odasettenkedtem a mellette ülő Kris-hez. Suttogni kezdtem neki.
- Kris, kérhetek egy szívességet? - pislogtam nagyokat. A leader csak bólintott. - Cserélünk helyet? - ismét bólintott, felállt a helyéről, s Younghee mellé pattant le. Halkan foglaltam helyet én is.
- Hyung, mikor érünk... - fordult felém - ... oda - arca szinte lesápadt.
- Szóval kapjam be... - mondtam, miközben végig a szemébe néztem. Nyelt egy hatalmasat.
- Én azt úgy értettem, hogy... hogy... Őőőő... - kereste a szavakat.
- Hogy? Na, mondjad csak, kíváncsian várom a magyarázatot - melleim előtt összekulcsoltam karjaimat.
- Úgy, hogy... Kapd be a nyalókámat! - Kotorászni kezdett zsebében, s előhúzott belőle egy nyalókát. Odanyújtotta nekem. - Tessék noona, ez a tiéd - vigyorgott. Elvettem tőle, kibontottam és bekaptam. Lebiggyesztett ajkakkal figyelte, hogy ízlelgetem az édességet.
- Na, mi van? Azt mondtad az enyém - kacsintottam.
- De... Mindegy - ismét az ablakhoz fordult. - Csak az a kedvencem... - motyogta. Felkuncogtam gyerekes viselkedésén.
- Nekem is. De ha gondolod visszaadom. Nem akarok dagadt lenni - mondtam mosolyogva.
- Oké - jött rögtön izgalomba. Visszaadtam neki a cukrot. Rögtön bevette a szájába, s láthatóan tényleg az volt a kedvence, hiszen fülig ért a szája.
- Olyan vagy, mint egy öt éves - kacagtam.
- Nem iiis! Amúgy... Ezen rajta volt a nyálad. Szóval most olyan, mintha csókolóznánk! - hatalmasakat pislogott rám. Istenem, ez a fiú tényleg olyan, mint egy óvodás... ~